Business Evolution

  Minden ember különféle mozaik tudás darabokból építi fel magát, van aki megtanul több nyelven beszélni, van aki gitározni tanul és van aki kalligráfiával foglalkozik, miközben számítógépeket tervez, épít. Sohasem tudhatjuk, hogy ezek az úgynevezett hobbijaink az életünkben mikor és hogyan játszanak szerepet, gyakran tovább lépünk rajtuk, elfelejtünk minden hangot, de a személyiségünk rejtett részét alkotják, amelyek csak arra várnak, hogy valamilyen szerepet játszanak az életünkben. Amikor a Humán Genom Projekt 2003-ban lezárult, a tudósok egy megdöbbentő paradoxonnal találták szembe magukat. Kiderült, hogy az emberi DNS-nek mindössze alig 2 százaléka kódol fehérjéket – azokat a molekuláris gépezeteket, amelyek a sejtek tényleges fizikai munkáját végzik. A fennmaradó 98 százalékot, amelyet a hagyományos genetika évtizedekig "hulladék DNS-nek" (junk DNA) hívott, evolúciós hordaléknak, funkció nélküli zajnak tekintették. A modern vállalati világban nagyon hasonló paradoxonnal...

Imádom az északi népek irodalmát, szikár, pontos és nagyon emberi. Tükrözi az életüket, a kapcsolataikat a természettel. A napokban forgattam egy gyönyörű könyvet az izlandi emberek népi legendáiról, trollokról, elfekről. Vajon mi érdekes lehet ezekben az elfeledett történetekben amelyek a ma emberéhez szólhatnak?  Az emberi elme évezredek óta arra van kódolva, hogy értelmet és szándékot keressen a káoszban. Amikor őseink olyan jelenségekkel találkoztak, amelyeket nem értettek – legyen az egy hirtelen lecsapó vihar, egy eltűnt gyermek, vagy egy különös betegség –, a legkézenfekvőbb megoldás az volt, hogy ezeket az ismeretlen természeti erőket szándékkal, akarattal, intelligenciával ruházták fel. A tizenkilencedik századi Izland zord, elszigetelt és sötét tanyáin a parasztemberek a "rejtett nép" (huldufólk), a trollok és a szellemek legendáit hívták segítségül, hogy megmagyarázzák a világ felfoghatatlan működését. Ma, a huszonegyedik században, hajlamosak vagyunk azt hinni, ho...

A halálról alkotott hagyományos kép bináris és azonnali: a szív megáll, a monitor kiegyenesedik, az ember megszűnik létezni. Ez a kép téves. Mindig is téves volt, de az orvostudomány csak az elmúlt néhány évtizedben halmozott fel annyi bizonyítékot, hogy ennek tévedését olyan módon mutassa meg, amely lassan, jelentős intézményi ellenállás közepette, mégis elkezdte megváltoztatni a klinikai gyakorlatot. A pontosabb kép az, hogy a halál folyamat — percek és órák alatt kibomló eseménysor, sejtszintű kudarcok és kémiai összeomlások láncolata, amely bizonyos pontokon megszakítható, visszafordítható vagy legalábbis jelentősen késleltethető. A klinikai halál és a visszafordíthatatlan biológiai halál között húzódik az, amit a kutatók szürke zónának neveznek: egy időszak, amikor a beteg funkcionális értelemben már nem él, de testének sejtjei még nem pusztultak el véglegesen, és amikor a megfelelő, elég gyorsan alkalmazott beavatkozások visszatekerhetik az órát. A hideg mint gyógyszer: a terápiá...