Kreativitás krízis, avagy indikátoraim mit mondanak

 

A munkában töltött időmben igyekeztem néhány fénylő gondolatomat, hozzáállásomat szem előtt tartva segíteni, támogatni egyeseket, hogyan legyenek bátrabbak, kreatívabbak, mert sokáig hittem abban, hogy mindenki kreatív. Ma már egy picit másképp gondolom ezt, mindenki lehet kreatív, de nem mindig abban a feladatban, amit éppen el kellene végezni. A másik, amit naivan feltételeztem, hogy az intelligencia együtt jár a kreativitással. Nem, ez nagyon nem így van, sőt.

Kreatív krízisben van a világ, ahogy többen jelzik vagy kreatív bőségben, hiszen mindenhonnan árad felénk az újdonság?

Hogyan is állunk most a kreativitással, ha krízisben vagyunk, miért?

Korai évek

Ez azt jelenti, hogy meg kell érteni, mikor kezdődhet egy emberi életben, hiszen a gyermekink kreativitásához nem fér kétség. Mikor kezdik elveszteni ezt a képességüket?

Természetesen már kora gyermekkorban. Negyedik osztály.

1959-ben egy úttörő tudós, E. Paul Torrance 350 általános iskolás diák kreativitását próbálta felmérni. Ezt úgy tette, hogy egy maroknyi kognitív tesztet adott nekik, amelyek célja a kreativitás szempontjából kulcsfontosságúnak tartott képességek felmérése volt, például mennyire rugalmasan tudnak gondolkodni, mennyit tudnak kidolgozni a fogalmakon, és képesek-e sokféle ötlettel előállni.

Torrance e mérések alapján rangsorolta a diákokat kreativitásukért. Amikor a korábbi évfolyamokon jártak, hajlamosak voltak ötletgépek lenni. Egyik őrült ötletet a másik után dobták ki agyukból, véletlenszerű gondolatokat, logikus és őrült fogalmakat generálva. Torrance ezután hátradőlt, és figyelte, mi történik, ahogy a diákok öregednek. Évente egyszer, 1959 szeptemberétől 1964 májusáig minden évben ugyanazokat a teszteket adta a diákoknak.

Ebben az időszakban a kreativitási meredek visszaesését tapasztalta, különösen a a sok ötlet generálásának képességében. A csökkenés negyedik osztályban történt.

"Sok 32 gyermek alacsonyabb pontszámot ér el az ötödik osztályban, mint a harmadik osztályban" - olvasható Torrance alapvető tudományos cikkében, amelyet a Gifted Child Quarterly 1968-ban publikált.

Torrance tanulmányának egyik legmaradandóbb aspektusa az a címke volt, amelyet felfedezésének adott. "Negyedik osztályos visszaesésnek" nevezte.

"Egy csomó szabályt ültetnek el: emeld fel a kezed, ülj le a megfelelő helyre. Véleménye szerint negyedik osztályra a gyerekek internalizálták a hagyományos gondolkodást és a szabályok betartásának szükségességét, ami viszont gátolja az eredeti gondolkodásra való hajlamot, a hagyományosabb gondolkodás gyökeret ereszt.

Kyung Hee "Kay" Kim, a William & Mary Graduate School of Education oktatáspszichológia professzora elnyerte a 2018-as E. Paul Torrance-díjat. Egy évvel korábban, 2017-ben Kim kritizálta a világ oktatási rendszerét, amiért egyre ellenségesebbé vált a kreatív gondolkodással szemben. Kim a problémát a tesztelés növekedésének tulajdonította. A problémát "vizsgapokolnak" nevezte, és elmondta, hogy az 1990-es évek eleje óta nagymértékben felerősödött az Egyesült Államokban,ezután mint a pestis terjedt, már minket is elért elég régóta. Kim szerint az ilyen tesztelés felerősítette és sokkal egyértelműbbé tette azokat a szabályalapú gondolkodást.

Kim azzal érvelt, hogy a konkrét válaszokat tartalmazó tesztek miatt a gyerekek elveszítették kíváncsiságukat és képzelőerőt, elbátortalanították a szenvedélyt és a kockázatvállalást, és végül megadták magukat a "mások irányításának való megfelelésnek".

Kreativitás csökkenése az elmúlt évtizedekben

A kreativitást tesztelni egyénileg eléggé könnyűnek tűnik, itt a teszt töltsd ki. Ennél nehezebb utánajárni, hogy társadalmi szinten hogyan lehetne megbizonyosodni arról, hogy valóban csökken, növekszik vagy éppen stagnál a kreativitás? Az ökológiában ismert az indikátor növények szerepe, amik jelzik a tudosók számára, hogy változik az éghajlat körüllötünk. Ehhez hasonlóan próbáltam indikátor tanulmányokat felkutatni, amelyek jelezhetik számunkra, hogy az emberiség hogyan is áll a kreativitással.

Az említett Kyung Hee Kim kreativitáskutató mintegy 300 000 TTCT eredményt elemzett (1968 és 2008 között gyűjtve), és azt találta, hogy a tesztpontszámok a sokáig megfigyelt emelkedés után 1990 körül kezdtek hanyatlani, majd ezt követően folyamatos csökkenést mutattak. Ez a trend sajnos az összes korcsoportra jellemző volt, de a legfiatalabbaknál (óvodás, kisiskolás korúaknál) volt a legdrámaibb.

 A teszt által mért kreativitás átlagos szintje mára szignifikánsan alacsonyabb, mint a korábbi évtizedekben – ezzel párhuzamosan az IQ-átlagok növekedését figyelhetjük meg (Flynn-hatás), tehát a kreativitás visszaesése nem magyarázható általános értelmi képességek csökkenésével.

Ahogy korábban is megállapítást nyert, hogy az intelligencia tesztek által mért értékek és a kreativitás tesztben kapott eredmények nincsenek kapcsolatban.

Hosszú távú követéses vizsgálatok igazolták, hogy a gyerekkori TTCT pontszámok erős korrelációban állnak a felnőttkori alkotó eredményekkel és újításokkal. Aki fiatalon kreatív, az ha minden jól alakul, akkor később is az lesz.

A fent említett csökkenő tendenciát, jelenséget a szakirodalom „kreativitás kríziseként” említi, utalva arra, hogy az oktatási rendszereknek és társadalmaknak sürgősen foglalkozniuk kell a kreatív gondolkodás hanyatlásával.  

INDIKÁTORAIM:A kreativitás csökkenésének legérzékelhetőbb területei

Művészet és popkultúra

A kulturális és kreatív iparágakban az ötletek originalitásának csökkenését gyakran emlegetik. A filmiparban például egyre több a remake, folytatás és franchise-alapú produkció – az utóbbi évek mozikínálatát elárasztják a korábbi sikerek ismétléseinek próbái, vagy kiterjesztései, ami arra utal, hogy a stúdiók inkább a bevált recepteket követik az eredeti, kockázatosabb koncepciók helyett.

Hasonló tendencia figyelhető meg a populáris zenében: elemzők kimutatták, hogy az elmúlt 50 év popzenéje egyre homogénebbé vált. A slágerlistákon szereplő dalok hangzásvilága és zenei struktúrája fokozatosan uniformizálódott, kevésbé változatos hangszerelés és harmonikus mintázatok jellemzik az újabb dalokat.

Ennek “érzékelhető” következménye, hogy a közönség az időtálló régi slágereket preferálja az újdonságokkal szemben: az elmúlt években a zenestreaming szolgáltatóknál az új megjelenések hallgatottsága meredeken visszaesett, míg a régebbi zenék dominanciája nőtt.

 Ma a top 200 legnépszerűbb új dal a teljes lejátszások kevesebb mint 5%-át teszi ki – ez az arány fele a három évvel korábbinak .

Mindez azt jelzi, hogy a közönség kevesebb friss, kreatív tartalommal találkozik, és a művészeti kínálat mainstream része egyre önismétlőbb. Természetesen az underground vagy alternatív szcénában továbbra is születnek eredeti alkotások, de össztársadalmi szinten a trend a kulturális kreativitás ellaposodását és beszűkülését mutatja.

Tudomány és innováció

A tudományos kutatás területén is kimutathatóak a kreativitás csökkenésének jelei. Egy friss nagymintás elemzés arra világított rá, hogy a tudomány és technológia egyre kevésbé “zavarja meg” önmagát, azaz kevesebb a forradalmi felfedezés.

A kutatók 45 millió tudományos cikk és 3,9 millió szabadalom idézési mintázatát elemezve egy „diszruptivitási index” segítségével mérték, mennyire visznek új irányt egyes munkák a korábbiakhoz képest.

Az eredmények szerint az 1940-es évektől napjainkig meredeken csökkent ez a mutató: a modern publikációk inkább konszolidálják a meglévő tudást, semmint meghaladnák azt.

Vagyis a kutatók és feltalálók egyre kisebb szeletét használják fel a tudásnak, és ritkábban nyitnak teljesen új tudományos útvonalakat. Ez a „diszrupciós deficit” egybecseng a kreativitás visszaesésével: kevesebb radikálisan új elmélet, technológia vagy módszer születik, inkább a meglévők finomítására, kombinálására fókuszál a tudományos közösség.

 Természetesen a tudomány szerteágazó, és nem minden területen ugyanolyan erős ez a trend, de általános jelenségként dokumentálták a kutatók a kreativitás csökkenését a publikációk innovativitásában .

Oktatás és nevelés

Az oktatás világában maga a kreativitás fejlesztése is visszaszorulóban van, ami egyszerre oka és terepe a válságnak. A tantervek sok országban az elmúlt évtizedekben egyre inkább a standard ismeretek átadására és a mérhető eredményekre fókuszáltak, gyakran a kreatív készségek rovására.

 A kisgyermekkori oktatásban különösen tetten érhető ez: Kim adatai szerint az óvodás és alsó tagozatos gyermekek TTCT pontszámainak csökkenése a legnagyobb mértékű ,holott ez az az életkor, amikor a játékos, kreatív tevékenységek a legerősebben fejlesztenék a divergens gondolkodást.

A jelenség arra utal, hogy az alsóbb évfolyamokban is megjelent egyfajta formalizálódás – például az iskola-előkészítő programok nyomán már az óvodában is „kis iskolásokként” kezelik a gyerekeket, vagy a korai években túl hangsúlyossá válik a készségfejlesztő feladatsorok kitöltése a szabad játék rovására, na már megint ez a szabad játék.

 Az általános és középiskolában sok helyütt csökkent az órarendben a művészeti/nevelési tárgyak aránya (rajz, zene, dráma stb.), így a diákoknak kevesebb alkalmuk nyílik az iskolai keretek között kreatív projektekben részt venni.

Munkahelyi kreativitás és üzleti innováció

A munka világában is érzékelhető a kreativitás stagnálása vagy csökkenése. Maguk a kreatívipari szakemberek is úgy látják, hogy az utóbbi időben megtorpant az újdonságok áradata: egy felmérés szerint a kreatív szakmákban dolgozók 50%-a úgy érzi, hogy az elmúlt évtizedben iparágában a kreativitás szintje stagnált vagy hanyatlott.  

Paradox módon ez éppen akkor történik, amikor a gyorsan változó piaci és technológiai környezet miatt nagyobb szükség lenne, mint valaha, kreatív ötletekre és megoldásokra a vállalatoknál.

Több üzleti elemzés rámutatott, hogy hiány van kreatív vezetői készségekből: a felsővezetők körében csökken a hajlandóság vagy képesség az innovatív, nem hagyományos gondolkodásra.

Egy 2022-es Deloitte-tanulmány megállapította, hogy a C-suite szintű vezetők kreativitása csökkenő tendenciát mutat, ami “az ötletek megrekedéséhez” vezethet a szervezetekben – pont akkor, amikor a piaci kihívások épp kreatív ugrást igényelnének.

 A munkahelyi kreativitás visszaesése abban is tetten érhető, hogy kevesebb radikálisan új üzleti modell vagy termék jelenik meg, sok iparágban inkább a már bevált sémák variációi dominálnak.

Szerencsére egyre több cég ismeri fel ezt a problémát, és próbál kreativitásfejlesztő programokat, design thinking workshopokat bevezetni, de ezek elterjedése és hatékonysága eltérő.

Általánosságban azonban elmondható, hogy a munkahelyi innovációs kedv – különösen nagy, bürokratikus szervezetekben – alábbhagyott, ami jól illeszkedik a kreativitás társadalmi szintű csökkenésének képébe.

Összegzés

Az elmúlt 20–30 évben tapasztalható kreativitáscsökkenés komplex jelenség, amelyben az oktatási rendszerek átalakulásától kezdve a digitális technológia hatásán át a társadalmi és gazdasági változásokig sok tényező szerepet játszik. Ugyanakkor a problémára adott válaszunk is sokrétű lehet.

1. változtatások
   az oktatásban (a kreatív készségek tudatos fejlesztése, kevesebb standardizált teszt, több projektmunka),
2. a digitális eszközök tudatosabb használata,
3. valamint a gyermekkor szabad játékának visszaadása

mind hozzájárulhat a kreativitás újbóli fellendítéséhez. Természetesen lehetne finomítani ezt az összképet, kritikát megfogalmazni a kreativitást mérő tesztek updatelésével, de ezt hagyom másokra és más időpontra.

Források:

1. Kim, K. H. (2011). The Creativity Crisis: The Decrease in Creative Thinking Scores on the Torrance Tests of Creative Thinking. Creativity Research Journal, 23(4), 285–295. (Study shows 20-year decrease in creativity quotient - Symphony) (The Creativity Crisis — Child Creativity Lab)
2. Gray, P. (2012). As Children’s Freedom Has Declined, So Has Their Creativity. Psychology Today. (As Children’s Freedom Has Declined, So Has Their Creativity | Psychology Today) (As Children’s Freedom Has Declined, So Has Their Creativity | Psychology Today)
3. Kim, K. H. (2017). The Creativity Crisis: It’s Getting Worse. (Tanulmányidézetek) (The Creativity Crisis – The Cat's Eye) (The Creativity Crisis – The Cat's Eye)
4. Leahey, E. et al. (2023). Papers and patents are becoming less disruptive over time. Nature, 613(7942), 138–144. (Science and technology are becoming less disruptive | College of Social & Behavioral Sciences)
5. Deloitte (2022). Filling the creativity gap – Research report. (Filling the creativity gap | Deloitte Digital) (Filling the creativity gap | Deloitte Digital)
6. Child Creativity Lab. The Creativity Crisis – összefoglaló. (The Creativity Crisis — Child Creativity Lab) (The Creativity Crisis — Child Creativity Lab)
7. Newsweek (2010). The Creativity Crisis – Po Bronson cikke. (Study shows 20-year decrease in creativity quotient - Symphony) (idézi a Torrance-tesztek eredményeit)
8. IBM (2010). Global CEO Study – Insights from CEOs (kreativitás mint fő jövőbeni készség). (The Creativity Crisis — Child Creativity Lab)
9. Hopkins, R. (2018). Interview with Kyung Hee Kim – The Creativity Crisis. (Kyung Hee Kim on ‘The Creativity Crisis’. – Rob Hopkins) (Kyung Hee Kim on ‘The Creativity Crisis’. – Rob Hopkins)
10. Egyéb adatok (popkultúra homogenizálódása, kreatív iparági felmérések) (Filling the creativity gap | Deloitte Digital) (Travel Impact Newswire » New study of professional creatives finds ...).

---