Ugrás a fő tartalomra

Egy egyszerű módszer arra, hogy jobban megértsük a problémát



Az innováció egyik leggyakoribb hibája már a kezdeteknél felmerül, és ez nem más, mint hogy a csapatok úgy kezdenek el megoldani egy problémát, hogy valójában még nem értették meg igazán azt. 

Okos szavakat használnak, szakmai nyelven beszélnek, hosszú magyarázatokat adnak, ezért úgy tűnik, mintha mindenki ugyanarra gondolna. Pedig sokszor nem így van. Ugyanazokat a szavakat mondják, miközben teljesen más problémát látnak maguk előtt. 

A mai kis egyszerű módszerünk egy útmutató nagyon egyszerű gondolatra épül: ha egy problémát nem tudunk úgy elmagyarázni, hogy egy gyerek is megértse, akkor valószínűleg mi sem értjük még elég tisztán.

Ez a A Kid Wants to Know módszer lényege. Egy ember elmagyarázza a problémát a lehető legegyszerűbben. Egy másik ember felveszi a gyerek szerepét, és kitartóan kérdez: „Ez mit jelent?” „Miért?” „El tudod mondani másképp?” A gyakorlat addig tart, amíg a hallgató a saját szavaival vissza nem tudja mondani a lényeget. Ha ez nem sikerül, akkor a csapat valami fontosat talált: nem kudarcot, hanem egy megértési rést, egy közös megértési hibát.


Ez azért hasznos, mert feltárja  a szakmai nyelv hamis biztonságát. Egy csapat mondhatja például azt, hogy „AI-támogatott folyamat-összekapcsolással akarjuk javítani az ügyfélélményt”, és mindenki bólogathat. De amikor ezt szakzsargon nélkül kell elmondani, a rejtett zavar nagyon gyorsan előjön. A csapatnak hirtelen sokkal egyszerűbb kérdésekre kell válaszolnia: Mit javítunk? Kinek? Mi történik most? Mi legyen könnyebb? Sokszor itt kezdődik az igazi munka.

1. példa: egy homályos üzleti probléma kitisztul

Képzeljünk el egy szoftveres csapatot, amely ezt mondja:

„AI-val akarjuk javítani az onboardingot.”

Ez modernül hangzik, de még mindig homályos. Most mondjuk el egyszerűen:

„Azt akarjuk, hogy az új felhasználók gyorsabban el tudjanak indulni, ezért a megfelelő pillanatban megmutatjuk nekik a következő hasznos lépést.”

Ez már sokkal jobb, már én is értem. De ekkor a „gyerek” megkérdezheti:

  • Honnan tudja a rendszer, hogy mi a következő hasznos lépés?

  • Mitől hasznos egy lépés?

  • Most miért akadnak el a felhasználók?

Ezen a ponton a csapat könnyen rájöhet, hogy valójában nincs közös válaszuk, sokszor nem is erre gondoltak, azt hitték a probléma más. Az egyik ember szerint túl sok az információ. A másik szerint rossz az időzítés. A harmadik szerint a felhasználók félnek hibázni. 

Az egyszerű magyarázat megtette a dolgát: láthatóvá tette az igazi nézetkülönbséget.


2. példa: egy gyári probléma szakzsargon nélkül

Képzeljünk el egy termelési csapatot, amely ezt mondja:

„Nem hatékony az anyagáramlás.”

Ez technikainak hangzik, de nem túl világos, nagyon általános leírása valaminek. Mondjuk el hétköznapi nyelven:

„Az alkatrészek nem akkor érkeznek oda, amikor szükség lenne rájuk, ezért az emberek munka helyett várnak.”

Ez a változat már sokkal könnyebben érthető, egyértelmű. Ráadásul jobb kérdéseket is nyit:

  • Melyik alkatrészek késnek?

  • Hol kell a legtöbbet várni?

  • Miért nem ér oda időben, amire szükség van?

  • A szállítás, a tárolás, a tervezés vagy a kommunikáció a gond?

Vagyis az egyszerű változat nem gyerekessé teszi a problémát, hanem láthatóvá.

3. példa: egészségügyi helyzet

Nézzünk egy jó példát egy egészségügyi startupból is. A csapat bonyolult nyelven írja le a projektjét: AI segítségével akarják javítani a betegellátást úgy, hogy a rendszer a betegadatokhoz kapcsolódik. Amikor viszont ezt egyszerűen kell elmagyarázni, a „gyerek” feltesz egy alapvető kérdést:

„Honnan tudja az eszköz, hogy melyik információ fontos?”

A csapat ekkor rájön, hogy ebben valójában sosem egyeztek meg közösen. Ez az egyetlen egyszerű kérdés sokkal gyorsabban feltárta a gondolkodási rést, mint egy hosszú szakmai megbeszélés.

Jó, de mit csináljak ezzel holnap?

Ezt a módszert tíz perc alatt ki lehet próbálni.

1. lépés Írd le a problémát a saját, megszokott munkanyelveden.

Például:
„Javítanunk kell az ügyfélmegtartást jobb vásárlás utáni kapcsolattartással.”

2. lépés Írd át úgy, hogy egy gyerek is megértse.

Például:
„Az emberek egyszer vásárolnak nálunk, de sokan nem jönnek vissza. Olyan okot akarunk adni nekik, amiért újra visszatérnek.”

3. lépés Tegyél fel gyerekszerű kérdéseket.

Például:

  • Miért nem jönnek vissza?

  • Mire számítottak?

  • Mi történt a vásárlás után?

  • Mi venné rá őket, hogy újra jöjjenek?

4. lépés Figyeld meg, hol törik meg a magyarázat.

Ez általában a legértékesebb pillanat. Pont itt látszik meg, hol hangzik magabiztosnak a csapat, miközben még nem érti elég mélyen a problémát.

Hol segíthet az AI?

Az AI itt nagyon hasznos lehet, de nem azért, hogy helyetted gondolkodjon. Hanem azért, mert egyszerűsít, visszakérdez, és próbára teszi a magyarázatodat.

Például ezt adhatod neki:





Itt válik a módszer igazán gyakorlatias eszközzé. Segít átmenni az okos hangzásból a valódi tisztaságba. És az innovációban ez sokszor az első lépés: nem a válasz megtalálása, hanem annak biztosítása, hogy végre a jó kérdést tesszük fel. Irányt ad a további vizsgálódásunknak.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi segít valójában a falon? A mászásban használt táplálék kiegészítők valós hatása

Egy mászó áll a projektje alatt, és mielőtt valami nagyon ősi dologba kezdene, előtte valami nagyon modernet csinál. Megigazítja a tape-et az ujjain, lekeféli az első fogást, fejben végigfuttatja a mozgás szekvenciát, iszik egy kortyot a shakerből, jobb esetben a vízből, ritkábban lenyel egy kapszulát, gyakrabban megissza a kávéját, aztán fellép a falra.  Ma ez már teljesen ismerős jelenet sokak számára. Kívülről a mászás még mindig a szikáról, a bőrünkről, a gravitációról, a félelemről és az emberi test elképesztő finom mozgásáról szól.  De erre a régi drámára ráépült egy újabb, pici réteg: porok, kivonatok, aminosavak, stimulánsok, regenerációs formulák, és egy egész iparág, amely ugyanazt az ígéretet ismétli, mint több más sportnágnál már sikeresen megtette: egy kicsivel erősebb, állóképesebb, fókuszáltabb, kevésbé fáradó mászóvá válhatsz, ha….  Az első probléma az, hogy a mászás nem különösebben engedelmes sportág, amikor ezt az ígéretet tudományosan komolyan próbálju...

Hogyan rak össze ma egy mászó saját edzéstervet AI-jal, YouTube-bal és józan kritikával?

A saját edzésterv ma már nem úgy születik, hogy az ember leül egy papírral, elővesz két régi magazin cikket, és ösztönből, memóriából leírja: „hétfőn ujjerő, szerdán állóképesség”. Legalábbis nem feltétlenül így kellene.  A mai világban egy edzésterv inkább hasonlít egy kis kutatási projektre, ami forráskutatásból, célokból, elemzésekből és kísérletekből áll. Főleg akkor, ha az ember nem általánosságban akar „jobban edzeni”, hanem pontos, konkrét célja van ezzel: például 50 évesen, 30 év mászó múlttal, sziklamászáshoz fejleszteni az ujjerőt . Én is így indultam el, nem azzal kezdtem, hogy kerestem egy látványos YouTube-videót, amely megígéri, hogy „30 nap alatt brutális ujjerőd lesz”. Nincs is ilyen. Először a célt tisztáztam, nem általános kondíciót akartam növelni, nem több húzódzkodást, nem testépítő alkarokat.  A kérdés az volt: milyen ujj- és fogáserő-fejlesztésnek van értelme sziklamászásban, az én életkoromban, az én edzés múltammal, az én sérülés kockázatommal? Ez már ...

A modern munka, túlmunka világa és út egy ősi, élhetőbb világ felé

  A "munka" szavunknak több különböző jelentése létezik. Az egyik fáradtságot jelenthet, ami kellemetlen tevékenységgel járhat együtt.   Vagy jelenthet bármilyen más tevékenységet, amely valami hasznosat ér el, függetlenül attól, hogy a tevékenység kellemes-e vagy sem. Mindkét jelentésre ugyanazt a szót használjuk, mert kulturális szempontból a két jelentés gyakran átfedi egymást. Jelentős mértékben úgy tekintünk az életre, mint egy kellemetlen munkára, ami szükséges a kívánatos céljaink elérése érdekében. Keményen dolgozunk az iskolában, hogy oktatást (vagy diplomát) szerezzünk; fáradozunk egy munkahelyen, hogy pénzt szerezünk, és akár edzőteremben is fáradozhatunk (edzhet), hogy jobb izomtónust érjünk el.   Néha élvezzük a munkát az iskolában, a munkahelyünkön vagy az edzőteremben – és szerencsésnek tartjuk magunkat, amikor ezt tesszük –, de a domináns mentális definíciónk szerint a munka fáradságos , amit csak azért csinálunk, mert muszáj, vagy mert meghozz...