Az ötleteléssel magával, hogyan, honnan jönnek, hol születnek az ötleteink, is akadnak már problémák, de mit kezdjünk velük ha már meg születtek? Olyan mint egy újszülött, ha most készülünk az első gyermekünkre, akkor fogalmunk sincs hogy születnek meg, és a könyvek, filmek sem visznek közelebb a megértéséhez, és még nagyobb feladat, hogy mit kezdjünk velük, ha már világra jöttek. Rengeteg gyakorlati tanács, guru könyv létezik ahol lerántják a leplet az ötletekről, ezek a ötletelések Spock könyvei, de a módszerek széles körének ellenére kevés igazán ismételhetően működőt találtam köztük. Ezek közül választottam most a PMI rendszert. Képzeljük magunkat abba a szokatlan de elsőre unalmasnak tűnő cég helyébe, ahol esernyőket terveznek, árulnak. Egy termék fejlesztési meetingen, valaki bedob egy szokatlan javaslatot:
„Mi lenne, ha teljesen újragondolnánk az esernyőt?”
A reakció gyakran azonnali:
„Az esernyő már kész termék.”
„Ezen nincs mit fejleszteni.”
„Túl egyszerű tárgy.”
Ezzel a gondolkodás gyakran le is zárul, minek nekünk egy újabb esernyő.
Pedig az esernyő jó példa arra, hogy egy hétköznapi fizikai tárgyban is rengeteg új lehetőség rejtőzhet. Nem biztos, hogy teljesen új találmányra van szükség. Lehet, hogy csak másképp kell ránézni: használat, tárolás, szállítás, biztonság, időjárás, városi élet, gyerekek, idősek vagy fenntarthatóság szempontjából.
Erre használható a PMI Ötletátfordító módszer.
P — Plusz: Mi lehet ebben jó?
M — Mínusz: Mi lehet ebben rossz, nehéz vagy kockázatos?
I — Érdekes: Mi az, ami nem egyértelműen jó vagy rossz, de új irányt nyithat?
A módszer célja nem az, hogy minden ötletet elfogadjunk, inkább az, hogy egy elsőre egyszerű, furcsa vagy gyenge ötletből is kinyerjük azt, ami használható.
1. lépés: Írd le az ötletet egy mondatban
A kiinduló ötlet legyen nagyon pontos és konkrét.
Például:
„Gondoljuk újra az esernyőt városi használatra.” Mint egy jó prompt a mai világban.
Ez még nem kész termékötlet, csak egy vizsgálati irány. Azért jó, mert nem túl szűk, de nem is teljesen homályos.
Ha a megfogalmazás túl általános, az AI segíthet pontosítani. Például megkérhetjük:
„Fogalmazd meg ezt az ötletet öt konkrétabb termékfejlesztési irányként.”
Ebből születhetnek ilyen változatok:
szélálló városi esernyő;
gyorsan száradó esernyő;
táskában nem csöpögő esernyő;
gyerekeknek biztonságosabb esernyő;
sötétben jobban látható esernyő.
Itt nem az AI a lényeg. A lényeg az, hogy az ötletből legyen egy világos tárgy, amit vizsgálni tudunk.
2. lépés: Plusz kör — mi lehet jó az ötletben?
Ebben a körben csak az előnyöket gyűjtjük.
Nem mondjuk azt, hogy „igen, de…”.
Nem beszélünk még árról, gyártási nehézségről vagy piaci kockázatról.
Csak ezt kérdezzük:
Mi lehet jó abban, ha újragondoljuk az esernyőt?
Például:
az esernyő mindenki számára ismert tárgy;
sok ember használja nap mint nap;
gyakori bosszúságok kapcsolódnak hozzá;
könnyen elveszik, csöpög, kifordul a szélben;
városi környezetben sok speciális igény jelenik meg;
kis fejlesztéssel is érezhető használati élményjavulás érhető el;
ajándéktárgyként, céges termékként vagy prémium kiegészítőként is működhet.
Ebben a szakaszban az AI akkor hasznos, ha kevés előny jut eszünkbe. Meg lehet kérni:
„Sorolj fel további előnyöket felhasználói, kereskedelmi, gyártási és fenntarthatósági nézőpontból.”
Ez segít, hogy ne csak a saját első gondolatainkra támaszkodjunk. Csak bátran.
3. lépés: Mínusz kör — mi lehet problémás?
Most jöhet a kritika, de csak külön körben.
Ez a módszer egyik legfontosabb szabálya: a kritika nem tilos, csak nem engedjük be túl korán.
Most ezt kérdezzük:
Mi lehet nehéz vagy problémás egy új esernyő fejlesztésében?
Például:
az esernyő árérzékeny termék;
sok olcsó alternatíva van a piacon;
a vásárlók nem biztos, hogy megértik a különbséget;
a túl sok funkció bonyolulttá teheti;
a gyártási költség gyorsan megemelkedhet;
a javíthatóság és tartósság nehezen biztosítható;
a divat, a méret és a súly erősen befolyásolja a használatot.
Ez a szakasz nem arra való, hogy elvessük az ötletet, és elbátortalanítsuk a kollégákat. Arra való, hogy lássuk, hol mehet félre a terv, az ötletl.
Az AI itt kockázati térképezőként segíthet:
„Milyen használati, gyártási, árképzési és piaci kockázatai lehetnek egy új városi esernyőnek?”
Így nem csak általános kritikákat kapunk, hanem strukturáltabb kockázati képet.
4. lépés: Érdekes kör — milyen új irányt nyithat?
Ez a PMI legerősebb része.
Az „érdekes” oszlopba nem az kerül, hogy valami jó vagy rossz. Ide azok a megfigyelések kerülnek, amelyek új gondolkodási irányt nyitnak.
Kérdések:
Mi érdekes az esernyő használatában?
Hol bosszantja leginkább az embereket?
Mikor nem működik jól?
Kik használják másképp?
Milyen helyzetekben lehetne többet tudnia?
Mit lehetne elvenni belőle, nem hozzáadni?
Lehet-e szolgáltatás, nem csak termék?
Például:
Érdekes, hogy az esernyő fő problémája sokszor nem az eső, hanem a szél.
Érdekes, hogy az esernyő használat után válik kellemetlenné, amikor csöpög és nincs hova tenni.
Érdekes, hogy az emberek gyakran azért nem visznek esernyőt, mert kényelmetlen hordani.
Érdekes, hogy az esernyő a városi láthatóság része is lehetne.
Érdekes, hogy a legtöbb esernyő nem javítható, hanem eldobható.
Érdekes, hogy az esernyő lehetne moduláris: külön cserélhető huzat, váz vagy tok.
Érdekes, hogy lehetne közösségi vagy előfizetéses esernyő szolgáltatás is forgalmas városi pontokon.
Itt tud az AI különösen jól segíteni, mert képes sok nem nyilvánvaló nézőpontot adni. Például így:
„Ne döntsd el, hogy az esernyő ötlet jó vagy rossz. Adj 20 érdekes megfigyelést arról, hogyan használják, hordják, tárolják, felejtik el vagy utálják az emberek az esernyőt.”
Az ötletátfordítás: mi a valódi lehetőség?
A valódi munka ezután kezdődik. Megnézzük az „Érdekes” oszlopot, és kiválasztjuk azt a pontot, amelyik mögött valódi termék lehetőség van.
A kulcskérdés:
Mi az esernyő mögött rejlő használati probléma?
Például az eredeti ötlet ez volt:
„Gondoljuk újra az esernyőt városi használatra.”
A PMI után viszont kiderülhet, hogy nem maga az eső elleni védelem a legnagyobb lehetőség. Hanem ez:
Az embereknek nemcsak szárazon kell maradniuk, hanem kényelmesen kell hordaniuk, tárolniuk és használat után kezelniük az esernyőt.
Ez már sokkal erősebb felismerés.
Ebből több konkrét termék irány is születhet:
gyorsan száradó esernyő;
beépített vízgyűjtő tokkal ellátott esernyő;
szélálló, rugalmas vázú esernyő;
fényvisszaverő elemekkel ellátott városi esernyő;
javítható, moduláris esernyő;
táskára rögzíthető, csöpögésmentes tok;
kompakt esernyő időseknek vagy gyerekeknek;
közösségi esernyő pontok metróknál, irodaházaknál, iskoláknál.
Az AI itt abban segíthet, hogy a konkrét ötlet mögött megfogalmazza az általánosabb használati elvet:
„Vond ki ebből az esernyő ötletből a mögötte lévő valódi felhasználói problémát és 5 lehetséges termékirányt.”
De a végső értelmezést embernek kell elvégeznie. Az AI adhat irányokat, de a valódi felhasználói helyzeteket, a gyártási realitást és a piaci árérzékenységet nekünk kell mérlegelnünk.
Az utolsó lépés: mini kísérlet
A jó kreatív módszer nemcsak ötleteket termel, hanem elvisz a kipróbálásig.
Ezért a PMI Ötletátfordító utolsó kérdése:
Mi ennek a legkisebb kipróbálható változata?
„Készítsünk három egyszerű prototípust: egy csöpögésmentes tokot, egy fényvisszaverő huzatot és egy kényelmesebb hordozópántot. Mutassuk meg tíz városi felhasználónak, és kérdezzük meg, melyiket használnák valóban.”
A siker jele lehet:
legalább 6 ember hasznosnak tartja;
legalább 3 ember fizetne is érte;
kiderül, melyik probléma a legerősebb: szél, csöpögés, hordozás vagy láthatóság.
Az AI itt praktikus segítőként használható:
„Alakítsd ezt az esernyő ötletet egy 1 napos, egy 1 hetes és egy 1 hónapos prototípus-tesztté. Mindegyikhez adj sikerkritériumot.”
Így az ötlet nem marad beszélgetés. Átfordul kipróbálható termékfejlesztési lépéssé.
Miért működik ez a módszer?
Azért, mert szétválasztja azt, amit a legtöbb termékfejlesztési beszélgetés összekever:
az ötlet megértését;
az előnyök feltárását;
a kockázatok felismerését;
az új irányok keresését;
és a kipróbálható megoldás kiválasztását.
Egy hétköznapi tárgy, például az esernyő esetében különösen könnyű azt gondolni, hogy „ezen már nincs mit kitalálni”.
Nem biztos, hogy az eredeti ötlet jó. De milyen használható lehetőség rejtőzik benne?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése