Globális Innovációs modellek: Esettanulmányok Kínától Kanadáig 1.rész Kína és Magyarország

 

Egy jó felmérés, vagy éppen egy kiváló probléma feltárás alapja, ha veszünk egy távcsővet és egy mikroszkópot, és mindkettő eszközzel megvizsgáljuk a felmerült problémát. A távcsővel a nagy egészet láthatjuk és a környezetét, amit nem feltétlenül látnánk közelről, a fától az erdőt effektusként. A mikroszkóp szintén a láthatatlan összetevőkre összpontosít csak egy más szinten, a probléma belsejére, alap összetevő elemeire koncentrál.

 Mindkettő elengedhetetlen egy jó elemzéshez.

Most egy távcsővel nézzük meg az innovációt, kitekintünk eltérő országok diverz megközelítéseire, majd egy kicsit közelebbről, a saját országunk helyzetét próbáljuk meg megvilágítani.

Az innováció földrajzi központja hosszú ideig egyértelműen a kaliforniai Szilícium-völgy volt.  Ez a kép mára gyökeresen megváltozóban van. A technológiai fejlődés térképe átrajzolódik, és világszerte új, erőteljes innovációs csomópontok emelkednek ki.

 Az innovációs ökoszisztémák erejét különböző mérőszámokkal – például a kockázati tőke befektetések volumenével, az unikornisok számával vagy a technológiai cégek összesített piaci kapitalizációjával – mérhetjük, de bármelyik lencsén keresztül is vizsgáljuk, a kép egyértelmű: a világ multipolárissá vált, több központúvá, legalábbis ami az innovációt illeti.

Kína – A Villámgyors Végrehajtó

A kínai technológiai felemelkedés egyik legemblematikusabb szereplője a Tencent. A cég története tökéletesen illusztrálja, hogyan vált egy belföldi fókuszú vállalatból globális technológiai konglomerátummá.

 A siker egyik kulcsfigurája David Wallerstein volt, a cég első nem kínai vezetője, akinek feladata nem az volt, hogy a Tencentet elvigye a világba, hanem hogy a világot hozza el a Tencenthez. A kínai fogyasztók éhségét felismerve Wallerstein stratégiája a legjobb nyugati technológiák, játékok és szellemi tulajdon Kínába licencelésére épült. Aztán a belső piacokról a világ felé fordult.

Ez a stratégia megalapozta a Tencent globális terjeszkedését. A cég befektetéseinek sikere legendás: a dél-afrikai Naspers 34 millió dolláros korai befektetése több mint 200 milliárd dollárra nőtt, ami "a kapitalizmus történetének egyik legelképesztőbben sikeres befektetése". Csúcspontján, 2021 elején a Tencent piaci kapitalizációja megközelítette az 1 billió dollárt. Pontosan mi is történik ma Kínában, mitől lett Kína a legnagyobb innovációs potenciállal rendelkező ország? 

Az innováció kínai modelljének kulcstényezői

Kína innovációs sikere több, egymást erősítő tényezőn alapul:

1.      A végrehajtás gyorsasága (Agility in Implementation): Ya Qin Zhang, aki a Microsoft China és a Baidu elnöke is volt, egy egyszerű példával világít rá a különbségre. Míg a Microsoftnál egy vezeték nélküli projektor telepítése hónapokig tartó tervezést igényelt és végül meg sem valósult, a Baidunál egy ennél sokkal komplexebb, új üzletág (pl. önvezető autók, felhőalapú számítástechnika) elindításáról is rendkívül gyorsan született döntés.

2.      A technológia társadalmi elfogadottsága: Zak Dychtwald,Kína szakértője, a "Lived Change Index" segítségével mutatja be, hogy a kínai lakosság páratlan mértékű gazdasági változást élt át. Míg egy 1990-ben született amerikai az egy főre jutó GDP 2,7-szeres növekedését tapasztalta, egy ugyanakkor született kínai állampolgár 32-szeresét. Ez a gyors fejlődés mélyen beágyazott techno-optimizmust és a változással szembeni nyitottságot eredményezett a társadalomban.

3.      Az állam irányító szerepe: A kínai kormányzat aktívan formálja a gazdaságot politikai iránymutatásokon keresztül. A befektetők számára elengedhetetlen a politikai szándékok megértése, ezért, ahogy egy kínai kockázati tőkebefektető fogalmazott: "minden nap néznünk kell a CCTV híreit, és tanulmányoznunk kell minden egyes bürokrata önéletrajzát".

A mesterséges intelligencia mint nemzeti prioritás

Kína mára a mesterséges intelligencia (MI) kutatásának egyik globális vezetőjévé vált. Ebben kulcsszerepet játszott a Microsoft Research Asia (MSRA), amelyet gyakran a "kínai technológiai elit bölcsőjének" neveznek. Az intézmény olyan áttörésekért felelős, mint a ResNet, egy mélytanulási modell, amely 2015-ben elsőként haladta meg az emberi teljesítményt a képek felismerésében. Az MSRA öregdiákjai között olyan meghatározó személyiségek találhatók, mint Vang Csien, az Alibaba technológiai igazgatója, vagy Tang Hsziao-ou, a SenseTime mesterséges intelligencia vállalat milliárdos társalapítója, ami alátámasztja az intézmény rendkívüli befolyását.

A kínai kutatás minőségi ugrását Geoffrey Hinton, az MI "keresztapja" is elismeri:

"Kína korábban sok gyenge minőségű kutatást produkált a mesterséges intelligencia terén. Aztán elkezdett sok gyenge minőségű és néhány jó minőségű kutatást produkálni. Most pedig sok jó minőségű és néhány abszolút világszínvonalú kutatást végez."

A kínai megközelítés lényege

A kínai innovációs modell egyedisége a Nyugattól való tanulás és a helyi viszonyokra való gyors adaptáció különleges ötvözetében rejlik.

Ezt a folyamatot a hihetetlen sebesség és a hatalmas méretek jellemzik. Kaifu Lee, a Sinovation Ventures alapítója tömören foglalja össze a lényeget:

"Amerika a tanár, Kína a diák, de Kína egy koraérett diák, aki tanul a tanártól, de talán már túlszárnyalja a végrehajtásban is a tanárt."

Magyar modell vs. kínai modell: Államvezérelt innováció

A kínai innovációs modell központi eleme az erős állami irányítás és stratégiai tervezés. Kína az elmúlt évtizedben hatalmas állami forrásokat mozgósított a tudomány és technológia területén, és nemzetstratégiai ágazatokat jelölt ki (pl. mesterséges intelligencia, 5G, akkumulátoripar) célzott fejlesztésre.

A kínai kormányzat öt éves tervek és programok révén közvetlenül vezérli az innováció irányait, állami vállalatok és “nemzeti bajnokok” egyértelmű támogatásával.

 Korábban Kínát sokan pusztán másolónak tartották, lesajnáló még ma is az ha valamire azt mondjuk kínai, pedig...: Kína nem csak “unicorn” startupokat nevel, hanem állami vezetéssel hatalmas infrastrukturális és technológiai fejlesztéseket valósít meg, ami az innováció egy eltérő, de rendkívül hatékony formája.

Példaként említhető, hogy a kínai állami kutatóintézetek (pl. a Microsoft Asia Research – MSRA – Kínában) olyan világszínvonalú eredményeket produkálnak, mint a 21. század eddigi legtöbbet idézett tudományos publikációja az AI területén, és Kína mára az USA egyetlen valódi globális versenytársává vált az élvonalbeli technológiák, főleg az MI terén.

 

Magyarország több tekintetben a kínai modellhez több ponton közelítő elemeket mutat. Az innováció fő motorját itt is a központosított állami szerepvállalás jelenti:

a kormányzat stratégiákat alkot, kijelöli a nemzeti prioritásokat és jelentős közpénzeket allokál a preferált területekre (pl. zöld és digitális átmenet, egészségipar).

 Az állam közvetlenül belenyúl az innovációs ökoszisztéma szerkezetébe – erre példa a kutatóhálózat állami kézbe vétele vagy az egyetemi modellváltás –, ami hasonlít a kínai top-down irányításra.

Politikai akarat vezérli a változtatásokat, sokszor az érintett szakmai közösség ellenállása ellenére (az MTA-ügy ennek ékes példája, ahol a kormány a tudományos szféra tiltakozása dacára is ragaszkodott a központosításhoz). Az innovációs célú állami beruházások is növekedtek: a kormány külön alapokat hozott létre (pl. NKFI Alap) és programstratégiákat hirdetett meg milliárdos keretekkel. Mindez arra utal, hogy Magyarország a “fejlesztő állam” logikáját követi, miszerint a kormányzat aktív koordinátor és finanszírozó.

Ugyanakkor a lényeges  különbségeket is ki kellene emelni Kína és Magyarország között.

Kína GDP-arányos K+F ráfordítása 2021-ben ~2,4% volt (abszolút értékben is a világ élvonalában), míg Magyarországé 2021-ben 1,64%-kal tetőzött, majd 2022-ben ~1,39%-ra csökkent.

 A kínai modell sikeréhez hozzájárul a hatalmas emberi erőforrás és a koncentrált tőke – Magyarország ezek tekintetében sokkal korlátozottabb.

 Intézményi stabilitás: Kínában az erős központi kontroll hosszú távú, kiszámítható prioritások mentén halad (pl. Made in China 2025 terv), míg Magyarországon a gyakori szervezeti és szabályozási átalakítások gyakori kiszámíthatatlanságot szülnek, és ezzel táplálják az alapvető bizalmi szint stabilitását.

Például a magyar kutatásirányítás 2018–2022 között többször változott (minisztériumi átszervezések, intézményalapítások), ami bizonytalanságot kelthet az innovációs közösségben – ez a fajta ingadozás idegen a kínai hosszú távú tervezéstől.

Kína mára számos területen világelső innovátorokat hozott létre (Tencent, Alibaba, Huawei stb.), és masszív belső piacára támaszkodva skálázza fel az új technológiákat. Magyarországnak nincsenek globális techóriásai, a hazai nagyvállalatok közül kevés működik az élvonalbeli technológiai területeken, és inkább külföldi multik dominálják a high-tech szektort (pl. autóipar, elektronika) – ezek döntéshozatala pedig nem Magyarországon történik.

A magyar innovációs stratégiában ugyan megjelenik a keleti nyitás politikája (pl. kínai egyetem bevonása, kínai akkumulátorgyárak telepítése), ami a kínai kapcsolatok építését célozza, de ez inkább a külső erőforrások bevonása, semmint a belső kapacitások spontán fejlődése.

Összességében Magyarország innovációs gyakorlata modelljét tekintve leginkább a kínaihoz áll közel abból a szempontból, hogy az állam vezető szerepet vállal magának az innováció irányításában.

A hasonlóság jelei a központosított döntéshozatalban, a kormányzati stratégia központúságban és a nagy állami projektek indításában érhetők tetten. Ugyanakkor a sikeresség és mérethatékonyság terén Magyarország messze elmarad Kínától; részben azért, mert az erőltetett állami vezérlés nálunk ellentmondásokba ütközik az EU-tagságból fakadó szabályokkal és a korlátozott hazai erőforrásokkal.