Ugrás a fő tartalomra

2026 02 akta: A jövő itt van :Egy átlagos nap 2026-ban

 

Üdvözöllek 2026-ban!

Ez az az év, amikor a technológia végre elérte azt a szintet, amiről mindig is álmodtunk, visszatérhetünk a bibliai paradicsomba: a gépek nemcsak elveszik a munkánkat, de megcsinálják helyettünk azokat a dolgokat is, amikhez egyszerűen túl lusták vagyunk. Valamit valamiért.

A TIME magazin tavalyi listája a legjobb találmányokról egyfajta kulináris svédasztal a zsenialitás, az innovációk és a „miért ne?” típusú mérnöki megoldások között.

Ha végig nézünk ezen a listán, egy dolog világossá válhat mindenki számára: az emberi faj idei fő célja immár nem a Mars kolonizálása (bár azon is dolgozunk), hanem az, hogy soha ne égessük meg a nyelvünket forró levessel, és ne kelljen felállnunk a kanapéról, ha le akarjuk kapcsolni a villanyt.

Hihetetlen sebességgel zajlik az élet!

Kiválasztottam 20 találmányt a listáról, hogy bemutassam, milyen lehet egy napunk ebben a szép új világban, ahol a vaj levegőből készül, a vécé pedig tudja a nevemet.


Reggeli ébredés, éjszakai alvás

A nap a Sleep Number ClimateCool okoságyban indul. Régen az volt a legnagyobb gondunk, hogy éjszaka vagy megfagytunk, vagy hőgutát kaptunk, hol kitakaróztunk, időnként plusz melegségre vágytunk. De ennek a csiki csuki állapotnak vége. Ez egy ágy, ami nem holmi ventilátorokkal fújdogálja a levegőt, hanem kerámia gélrétegekkel és egy „dinamikus légáramlási rendszerrel” szó szerint elszívja a hőt a testemtől.

Akár 15 fokkal is képes lehűteni az alvófelületet. Olyan ez talán, mintha egy nagyon kényelmes, faragott jégtáblán ébrednénk, de anélkül, hogy különösebben aggódnunk kellene a jegesmedvék, vagy rozmárok miatt. A legjobb az egészben, hogy oldalanként állítható, így miközben én hibernáló üzemmódban vagyok, a másik oldalon lehet trópusi hőséget szimulálni.

Miután kimásztunk a krio-kamrából, irány a konyha. Itt vár ránk Posha, a robot séf.

Ez a mikrohullámú sütő méretű kis zseni gyakorlatilag feleslegessé teszi a főzőtudományomat, ami eléggé korlátos amúgy is. Csak kiválasztom a receptet, bedobálom az alapanyagokat, és otthagyom. A Posha mesterséges intelligenciával figyeli az ételt, kevergeti, sőt, még vizet is ad hozzá, ha száraznak találja. Amíg én a kávémat keresem, ő elkészít egy tikka masalát reggelire, mert 2026-ben ezt eszem minden reggel.

A Posha az a lakótárs, aki mindig főz, sosem panaszkodik, és nem eszi meg a maradékot.

De mit kenjünk a pirítósra? Mindenek alapja a vaj, és itt jön a képbe a Savor Butter, ez a vaj aminek semmi köze a tehénhez. És még csak nem is valami egzotikus növényből készül. Ez a vaj a levegőből van, és ez nem vicc. A Savor egy termokémiai eljárással szén-dioxidból és vízből állít elő zsírmolekulákat.

Igen, jól olvastátok: a reggelim alapja konkrétan az üvegházhatású gázok. Olyan íze van, mint a vajnak, úgy viselkedik, mint a vaj, de közben megmentem a bolygót.

Végre van értelme a „levegőt eszem” kifejezésnek, csak most kalóriája is van. Michelin-csillagos séfek már használják, én meg itt állok a konyhámban, és a klímaváltozást kenem a kenyeremre. Zseniális.

A délelőtti rutin

A reggeli után ideje dolgozni menni vagy maradni, vagy legalábbis úgy tenni.

A home office kényelmébensenki nem szeret felesleges mozdulatokat tenni. Ezért érdemes lenne viselni a Lotus Ring-et. Ez nem egy eljegyzési gyűrű, annál sokkal jobb, ööö bocsánat. Ez egy ujjon „viselhető univerzális távirányító”. Ha le akarom kapcsolni a villanyt, csak rámutatok. Ha be akarom kapcsolni a tévét (emberek home office?), rámutatok. Dhaval Patel, a feltaláló, mozgáskorlátozottsága miatt fejlesztette ki, de most már mindenki úgy érezheti magát tőle, mint Gandalf egy okosotthonban. Nincs applikáció, nincs rewiring, csak tiszta infravörös varázslat.

Miközben én a gyűrűmmel varázsolok, a házimunka magát végzi el. De felejtsük el a buta robotporszívókat, amik elakadnak egy papucsban, vagy a lustálkodó mogyi kutyában. Megérkezett a Dreame X50 Ultra. Ez a dolog nemcsak porszívózik és felmos, de mivel lábai vannak, amikkel átmászik a küszöbökön, sőt, fellépdel a lépcsőn! Igen, egy lépcsőmászó robotporszívó. Felismeri az akadályokat, hangvezérléssel irányítható, és valószínűleg titokban a világuralomra tör, mint a Skynet.

Ha pedig a mosogatógép bepakolásáról van szó, azt sem én csinálom, bár most még én. Arra ott van a Figure 03. Ez egy humanoid robot, ami úgy néz ki, mint egy ember, és elvégzi a házimunkát. Be tudja pakolni a mosogatógépet (bár állítólag néha még segíteni kell neki, ha leejt valamit, de hát senki sem tökéletes), és összehajtogatja a ruhákat, ezt nagyon utálom. Brett Adcock, a cég vezérigazgatója szerint jövőre már ott lesznek az otthonokban, az enyémben is? Kicsit ijesztő lehet, ahogy ott áll a konyhában a fémtestével, mint a család a MI című horror klasszikusban, de amíg nem kér fizetésemelést vagy szabadságot, addig szerintem ő, vagy az a hónap dolgozója.

Ebédidő, végre

Eljött az ebédidő. A Posha készített egy forró levest. Túl forrót. Régen ilyenkor fújni kellett az ételt, mint valami parasztnak a középkorból. De 2026-ban ez már nem elegáns? Itt van nekünk a Nékojita FuFu. Ez talán a lista legcukibb és legbizarrabb tétele. Ez egy robotmacska, ami ráül a tányérod vagy a bögréd szélére, és ráfúj az ételedre, hogy lehűtse azt. Viccnek tűnik, de nem az. A neve japánul „macskanyelvet” jelent (ami azokra utal, akik nem bírják a forrót). Három perc alatt iható hőmérsékletre hűti a teát. Képzeljük el a szituációt: ülök az asztalnál, eszem a levegőből készült vajas pirítóst, miközben egy mechanikus macska fújja a levesemet. Ha ez nem a civilizáció csúcsa, akkor semmi. Igazán sikerült egy látens problémát megtalálni és egy vidám megoldást kreálni erre. Ez az innováció csúcsa. Csúcs ez, még ha nem is látszik annak.

Harc az elemekkel és a nyilvános vécékkel

Ebéd után úgy döntök, hogy kimegyek a szabadba, mert a D-vitamin állítólag fontos, és most amúgy sem süt a Nap. De a külvilág veszélyes, hiszen ott vannak a szúnyogok. Szerencsére megérkezett közénk a Heat It. Ez a kulcstartó méretű eszköz a telefonomhoz csatlakozik, és ha megcsíp egy szúnyog, a forró végét a csípésre nyomom. A hő (hyperthermia) állítólag semlegesíti a viszketést. Lukas Liedtke, a feltaláló „szúnyogmágnesként” írja le magát, szóval hiszek neki. Inkább égetem meg magam kicsit, minthogy vakarózzak. Nincs is jobb, mint egy viszkető csípés, ami az égetés miatt fáj is. Vagy inkább arra figyelünk, hogy fáj és nem érdekel minket már az eredeti csípés?

A sétám során hirtelen rám tör a szükség, régen ez rémálom volt: koszos nyilvános vécék, vagy a „csak vendégeknek” feliratú kávézók. De most? Itt a Throne, egy okos, hordozható mosdó, ahova csak akkor léphetsz be, ha van regisztrált ID-d. És itt jön a csavar: a rendszer gamifikálja a vécézést. Szenzorok figyelik a tisztaságot, ha rendetlenséget hagysz magad után, a többi felhasználó lepontozhat, vagy a szenzorok jeleznek, és elveszítheted a „Throne-privilégiumaidat”.

Igen, 2026-ban kitilthatnak a vécéről, ha nem viselkedsz rendesen. Ez a Black Mirror egy nagyon speciális epizódja, de legalább tiszta a deszka.

A vásárlásnál is első a környezettudatosság. A boltban nem műanyag szatyrot kérek, hanem Sway TPSea Flex-et. Ez egy tengeri hínárból készült zacskó. Úgy néz ki, mint a műanyag, olyan erős, mint a műanyag, de otthon a negyedik emeleti kis egy szobás lakáskában is komposztálható. Julia Marsh a garázsában kísérletezte ki, mint a fiúk a számítógépet. Ha nagyon éhes lennék, elvileg meg is ehetném a csomagolást (bár nem ajánlják), de a tudat, hogy a szatyrom egykor az óceánban lebegett, megnyugtató. Lehet, hogy egy kis vajjal még finomabb?



Miközben hazafelé tartok a bevásárlásból, úgy döntök, megörökítem ezt a csodás napot. De a szelfi bot már annyira nem trendi. Helyette előveszem a zsebemből a HoverAir X1 ProMax-ot. Ez egy apró drón, ami követ engem. 8K-s videót készít, miközben futok, síelek, vagy csak drámaian sétálok az utcán. Mesterséges intelligenciával kerüli ki a fákat és a villanyoszlopokat. Olyan, mintha lenne egy saját, repülő operatőröm, aki mindenhova követ, mindenhová bekukkant. Kicsit nárcisztikus tűnik, de ilyen a világunk, nem de? De. Talán. De ha egy Lewis Carroll-i robotmacska fújhatja a levesemet, akkor egy drón is filmezheti, ahogy megeszem azt.

Délután: Wellness a gazdagoknak és a hallás forradalma

Hazaérve úgy érzem, szükségem van egy kis regenerálódásra, nehéz volt a bevásárlás. A modern wellness jegyében beülök a Kohler és Remedy Place Ice Bath-ba. Ez nem egy sima kád jéggel, ez egy 20 500 dolláros (kb. 7-8 millió forint) dizájnolt fagyasztóláda. Van benne időzített világítás, ami segít a légzésben, miközben a testem sokkot kap a 3 fokos víztől. Miért fizetne valaki ennyit amikor egy 200 literes műanyag hordó jéggel együtt kijön 20000 forintból? Mert a „reziliencia” menő. És mert ha már fázom, legalább stílusosan teszem.

A fagyoskodás közben, után felveszem az új szemüvegemet, a Nuance Audio Glasses-t. Ez valójában egy rejtett hallókészülék, öreg vagyok és süket. A keretben mikrofonok vannak, amik felerősítik a beszédet, miközben teljesen átlagos, stílusos szemüvegnek néz ki. Senki sem tudja, hogy épp szuperhallásom van, és a szemüveg miatt szuperlátásom is. Tökéletes eszköz arra, hogy meghalljam, mit suttognak rólam a szomszédok, miközben a drónommal járkálok fel alá a kertben. Ez a „láthatatlan technológia” csúcsa.

Este: Robotbarátok és Játék

Az este közeledtével ideje lazítani, hiszen nagyon nehéz, kimerítő nap végén vagyunk. A nappaliban vár rám a Unitree R1. Ez egy humanoid robot, ismét egy robot, ami mindössze 5900 dollárba kerül (olcsóbb, mint a jégkád!), és tud futni, bokszolni, sőt cigány kerekezni is, ezt is?.

Miért van bárkinek is szüksége egy cigánykerekező robotra a nappaliban?

 Ez az évszázad kérdése. Nem tudom. De 26 ízülete van, és mesterséges intelligenciával látja a világot. Valószínűleg ő lesz az, aki a jövőben megvédi a házat, vagy ő lesz az, aki kizár, ha a Throne vécé letiltott.

VÉGRE megjelent a Nintendo Switch 2. Nyolc év várakozás után itt van, erősebb chip, sugárkövetés (ray-tracing), 4K kimenet a tévére, és nincs többé vibráló kép a kézi módban a 120Hz-es kijelzőnek köszönhetően. Ez az a pont, ahol minden más technológia értelmét veszti. Nem érdekel a robotporszívó, nem érdekel a levegő-vaj, csak az, hogy Mario szőrszálai valósághűen lengedezzenek a szélben.

 

Ez a kütyü 3,5 millió példányban kelt el az első héten, ami bizonyítja, hogy az emberiség prioritásai rendben vannak.

De ha a sok inger (a fagyos fürdő, a drónzúgás, a robotmacska fújása) után a gyerekek – vagy én – nehezen alszanak el, akkor itt segít a Moonbird Moonbuddy. Eredetileg felnőtteknek készült légzéssegítő eszköz volt, de a gyerekek lenyúlták, így most cuki állatfigurák formájában létezik. A kezedbe veszed, és az eszköz ritmikusan tágul és húzódik össze. Neked csak követned kell a légzéseddel.

Olyan, mintha egy lélegző kisállatot tartanál, csak ezt nem kell etetni, és nem rágja szét a papucsodat, legalábbis az első verziók. Stefanie Broes, a társalapító rájött, hogy a gyerekek imádják, ha valami velük együtt lélegzik. Ez a tökéletes ellenszer a digitális túlpörgésre.

Éjszaka: A X-ray szemek és a végső nyugalom

Mielőtt visszatérnék a hűtött ágyamba, eszembe jut egy találmány, ami remélhetőleg sosem kell majd, mert a többit már megrendeltem, de jó tudni róla. A Proprio Paradigm. Ez egy sebészeti navigációs rendszer, ami lényegében röntgenszemeket ad az orvosoknak: szenzorokkal és kamerákkal valós idejű 3D-s térképet készít a beteg testéről műtét közben. Nem kell folyamatosan röntgenezni (kevesebb sugárzás!), és a doki úgy lát a gerincedbe, mintha üvegből lennél. Ez az a fajta sci-fi, ami életeket ment, és drasztikusan csökkenti annak az esélyét, hogy újra kelljen műteni valakit. Megnyugtató gondolat éjszakára, és az emberiség jövőjére. Végre az első innováció, aminek értelme van, amiben nem kötözködnék.

Végül, ha még mindig nem tudnék elaludni, eszembe juthatna a Bambu Lab H2D. Ez egy asztali 3D nyomtató, ami 600 köbmilliméter anyagot tud kinyomni másodpercenként. Ha akarnám, nyomtathatnék magamnak még több játékot, vagy alkatrészeket a Unitree robotomhoz, ha az véletlenül lesérülne cigánykerekezés közben.

Összegzés

Ilyen egy nap idilli nap mostanában. Egy világban élünk, ahol a kényelem és a furcsaság kéz a kézben jár. Van robotunk, ami fújja a levest, és vécénk, ami felismeri a fenekünket. Van vajunk a levegőből és zacskónk a tengerből. Lehet, hogy lustábbak lettünk? Talán. De amikor befekszem a Sleep Number ágyamba, ami pontosan tudja, hány fokon szeretek aludni, miközben a Figure 03 halkan pakolja a mosogatógépet a konyhában, arra gondolok: ez a jövő nem is olyan rossz. Csak remélem, hogy a robotporszívó nem tanult meg éjszaka ajtót nyitni.

Jó éjszakát, 2026!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi segít valójában a falon? A mászásban használt táplálék kiegészítők valós hatása

Egy mászó áll a projektje alatt, és mielőtt valami nagyon ősi dologba kezdene, előtte valami nagyon modernet csinál. Megigazítja a tape-et az ujjain, lekeféli az első fogást, fejben végigfuttatja a mozgás szekvenciát, iszik egy kortyot a shakerből, jobb esetben a vízből, ritkábban lenyel egy kapszulát, gyakrabban megissza a kávéját, aztán fellép a falra.  Ma ez már teljesen ismerős jelenet sokak számára. Kívülről a mászás még mindig a szikáról, a bőrünkről, a gravitációról, a félelemről és az emberi test elképesztő finom mozgásáról szól.  De erre a régi drámára ráépült egy újabb, pici réteg: porok, kivonatok, aminosavak, stimulánsok, regenerációs formulák, és egy egész iparág, amely ugyanazt az ígéretet ismétli, mint több más sportnágnál már sikeresen megtette: egy kicsivel erősebb, állóképesebb, fókuszáltabb, kevésbé fáradó mászóvá válhatsz, ha….  Az első probléma az, hogy a mászás nem különösebben engedelmes sportág, amikor ezt az ígéretet tudományosan komolyan próbálju...

Hogyan rak össze ma egy mászó saját edzéstervet AI-jal, YouTube-bal és józan kritikával?

A saját edzésterv ma már nem úgy születik, hogy az ember leül egy papírral, elővesz két régi magazin cikket, és ösztönből, memóriából leírja: „hétfőn ujjerő, szerdán állóképesség”. Legalábbis nem feltétlenül így kellene.  A mai világban egy edzésterv inkább hasonlít egy kis kutatási projektre, ami forráskutatásból, célokból, elemzésekből és kísérletekből áll. Főleg akkor, ha az ember nem általánosságban akar „jobban edzeni”, hanem pontos, konkrét célja van ezzel: például 50 évesen, 30 év mászó múlttal, sziklamászáshoz fejleszteni az ujjerőt . Én is így indultam el, nem azzal kezdtem, hogy kerestem egy látványos YouTube-videót, amely megígéri, hogy „30 nap alatt brutális ujjerőd lesz”. Nincs is ilyen. Először a célt tisztáztam, nem általános kondíciót akartam növelni, nem több húzódzkodást, nem testépítő alkarokat.  A kérdés az volt: milyen ujj- és fogáserő-fejlesztésnek van értelme sziklamászásban, az én életkoromban, az én edzés múltammal, az én sérülés kockázatommal? Ez már ...

A modern munka, túlmunka világa és út egy ősi, élhetőbb világ felé

  A "munka" szavunknak több különböző jelentése létezik. Az egyik fáradtságot jelenthet, ami kellemetlen tevékenységgel járhat együtt.   Vagy jelenthet bármilyen más tevékenységet, amely valami hasznosat ér el, függetlenül attól, hogy a tevékenység kellemes-e vagy sem. Mindkét jelentésre ugyanazt a szót használjuk, mert kulturális szempontból a két jelentés gyakran átfedi egymást. Jelentős mértékben úgy tekintünk az életre, mint egy kellemetlen munkára, ami szükséges a kívánatos céljaink elérése érdekében. Keményen dolgozunk az iskolában, hogy oktatást (vagy diplomát) szerezzünk; fáradozunk egy munkahelyen, hogy pénzt szerezünk, és akár edzőteremben is fáradozhatunk (edzhet), hogy jobb izomtónust érjünk el.   Néha élvezzük a munkát az iskolában, a munkahelyünkön vagy az edzőteremben – és szerencsésnek tartjuk magunkat, amikor ezt tesszük –, de a domináns mentális definíciónk szerint a munka fáradságos , amit csak azért csinálunk, mert muszáj, vagy mert meghozz...