Vagy esetleg titokban olyan vagy aki(vagy nem is annyira
titokban) szeret félni, aggódni egy új ijesztgetős horrorfilmen?
Ha a válaszod igen, akkor van egy jó
és egy rossz hírem. A rossz hír az, hogy a társadalom egy nagyon nagy része
valószínűleg furcsának tart.
A jó hír viszont az lehet, hogy a
tudomány szerint te vagy az evolúció nagy túlélője – vagy legalábbis az a
zebra, amelyik nem végezte egy oroszlán gyomrában.
Miért vonzódunk a halálhoz, a vérhez
és a rettegéshez?
Spoiler: nem azért, mert pszichopaták vagyunk,
hanem inkább azért, mert az agyunk egy ősi, paranoiás biztonsági őr, aki
túlórázik, sőt mindig dolgozik, a napunk 24 órájában.
A "Beteg
Állat" Mítosza
Emlékeztek a Fűrész (Saw)
filmekre? Tudjátok, ami lényegében arról szól, hogy emberek nagyon kreatív és
nagyon fájdalmas módon próbálnak kiszabadulni lehetetlen helyzetekből, szépen
és 13 pluszosan összefoglalva a lényeget.
Amikor a kilencedik rész, a Spirál megjelent,
a New York Post kritikusa, Johnny Oleksinski nem fogta vissza
magát és a film rajongóit „elfajzott őrülteknek” nevezte, akiket „nem szabadna
állatok vagy élőlények közelébe engedni”.
De nem ő volt az első. A legendás
filmkritikus, Gene Siskel a 80-as években szabályos keresztes hadjáratot
folytatott a Péntek 13 ellen.
Annyira gyűlölte a filmet, hogy a
kritikájában elspojlerezte a végét (ami a kritikusok körében a halálos bűnnel
egyenértékű), sőt, közzétette a stúdióvezető és a főszereplőnő lakcímét, hogy a
rajongók zaklató leveleket küldhessenek nekik. Siskel szerint, aki ilyet néz,
az „nagyon beteg ember”.
A horrorrajongók és a morbid
kíváncsisággal megáldott emberek azonban nem betegek, a tudomány szerint. Sőt.
A morbid kíváncsiság
nem patológia, hanem egy felkészülési mechanizmus.
Lényegében arról van szó, hogy ha a
fenyegetésről való információszerzés költsége alacsony (például egy kényelmes
moziszékben ülsz, és nem egy baltás gyilkos kerget a valóságban), akkor az
agyad azt mondja: „Hé, figyeld ezt! Tanulhatunk valamit arról, hogyan ne haljunk
meg!”.
Ez az úgynevezett morbid kíváncsiság
négy fő kategóriába sorolható, mint valami sötét Roxfort-ház beosztás:
1. Veszélyes emberek elméje
2. Fizikai erőszak
3. Testi sérülések
4. Paranormális veszélyek
Tehát, ha legközelebb valaki furcsán
néz rád, mert a kedvenc filmedben túl sok a bélrendszer és egyéb belső szerv,
vér a képernyőn, csak mondd neki nyugodtan:
Kérlek, én csak optimalizálom a túlélési esélyeimet a
környezeti fenyegetésekkel szemben.
A Füstérzékelő a
Fejedben
Képzeld el, hogy az agyadban van egy beépített
füstérzékelő, jobb lenne veszélyérzékelőnek titulálni. Szerinted mi a jobb
választás ,ha akkor is bejelez, amikor csak odaégetted a pirítóst (idegesítő,
de ártalmatlan), vagy ha csendben marad, amikor lángol a konyha (csendes, de
halálos)?
Az evolúció a "Füstérzékelő
Elv" (Smoke Detector Principle) alapján huzalozta be az agyunkat.
Jobb azt hinni, hogy a bokorban zörgő
valami egy oroszlán, és elszaladni (akkor is, ha csak a kósza szellő rezegteti
az ágat, fel és le), mint azt hinni, hogy csak a szél, és oroszlánvacsorává
válni. Azok az őseink, akik nem voltak elég paranoiásak, nem adták tovább a
génjeiket, nincsenek ma velünk az utódaik.
Mi a paranoiás
túlélők leszármazottai vagyunk.
A Bámészkodó zebra és az
evolúciós kukkolás
A szavannán, ha egy oroszlán nincs
épp vadászó üzemmódban, a zsákmányállatok (zebrák, gazellák, gnúk) nem futnak
el pánikszerűen a világ végére. Ehelyett valami furcsát tesznek: megállnak és
bámulnak, fixirozzák az oroszlánt. Ezt hívják a biológusok ragadozó
megfigyelésnek (predator inspection).
Clare FitzGibbon zoológus a
Serengetiben figyelte meg, ahogy a Thomson-gazellák megközelítik a gepárdokat,
kerülgetik, vizsgálgatják, természetesen megfelelő távolságból.
Miért csinálják ezt? Nem
öngyilkosjelöltek, egyszerűen információt gyűjtenek. "Mennyire éhes ez a
macska? Sérült? Most evett? Vagy épp sprintelni készül?"
Ha a gazella elég infót gyűjt, tudja,
mikor kell futni és mikor lehet nyugodtan legelni.
Ez a tudás életet menthet. De van egy
kockázat: ha túl közel mész, esetenként megesznek.
Ennek alapja a költség-haszon elemzés.
A morbid kíváncsiság akkor kapcsol be, amikor a tanulás haszna (infó a
veszélyről) meghaladja a költséget (a kockázatot, hogy megesznek).
Mi, emberek, ezt a művészetet
tökélyre fejlesztettük. Mi nem megyünk oda az oroszlánhoz (jó, kivéve pár
Darwin-díjas turistát a szafariparkokban). Mi feltaláltuk a történeteket.
A mozi, a könyvek, a Netflix lehetővé teszik, hogy "megvizsgáljuk a
ragadozót" a kanapénk biztonságából.
Megnézhetjük, hogyan működik egy
sorozatgyilkos elméje (mint a Mindhunter-ben), anélkül, hogy egyet
is meg kéne hívnunk öt órai teára.
Ez a mi szuper
erőnk: a helyettesítő
tapasztalatszerzés. Megtanuljuk a leckét anélkül, hogy a vérünket adnánk
érte.
Piroska és a Farkas –
Túlélési Kézikönyv Óvodásoknak
Gondoltál már arra, hogy a Piroska
és a farkas valójában nem egy aranyos mese, hanem egy véres
horror-túlélési útmutató gyerekeknek?
Nézzük a rideg tényeket. Piroska
elindul az erdőbe (veszélyes hely). Találkozik egy farkassal (csúcsragadozó).
Aztán jön a híres párbeszéd, ami lényegében egy biológiaóra a ragadozók
anatómiájáról:
• "Nagymama, miért olyan
nagy a füled?" -> Hogy jobban halljalak (Predátor érzékszervek: pipa).
• "Nagymama, miért olyan
nagy a szemed?" -> Hogy jobban lássalak (Éjjellátó képesség: pipa).
• "Nagymama, miért olyan
nagy a fogad?" -> Hogy bekapjalak! (Halálos fegyverzet: pipa).
Ez a mese zseniális módon tanítja meg
a gyerekeknek – akik tapasztalatlanok és lassúak, tehát tökéletes uzsonnák –,
hogy hogyan ismerjék fel a veszélyt.
A kutatások, például H. Clark Barrett
vizsgálatai ecuadori Shuar és amerikai gyerekekkel, azt mutatják, hogy az
emberi elme "felkészült a tanulásra" (prepared learning) a
veszélyekkel kapcsolatban. A gyerekek egyetlen alkalom után jobban
megjegyezték, hogy melyik állat veszélyes, mint azt, hogy mit eszik.
A horrorfilmek szörnyei is ezt a
mintát követik:
Freddy Krueger borotvás kesztyűje?
Egy mesterséges karom.
Drakula vérszívó fogai? Egy ragadozó
szemfoga.
A Péntek 13 Jasonje a
machetével? Egy hatalmas, megállíthatatlan ősi erő.
Wes Craven, Freddy megalkotója bevallotta,
hogy kifejezetten egy olyan "ősi félelmet" keresett, ami minden ember
tudatalattijában ott van: a ragadozó karmait.
Tehát, amikor horrorfilmet nézel, nem
az idődet vesztegeted. Épp frissíted a belső szoftveredet a "Hogyan
ismerjünk fel egy csúcsragadozót és éljük túl" témakörben.
A Nő, aki nem érezte a félelmet
De mi történik, ha kivesszük a
félelmet az egyenletből? Ha kikapcsoljuk a belső vészcsengőt?
S.M. egy ritka genetikai
rendellenességben, az Urbach–Wiethe-kórban szenved, ami miatt elmeszesedett az
amygdalája. Az amygdala az agyunk félelemközpontja, enélkül SM gyakorlatilag
képtelen félelmet érezni.
A kutatók elvitték őt egy egzotikus
állatkereskedésbe. Mit csinált SM? Odament a mérges kígyókhoz, és meg akarta
simogatni őket. Tudta, hogy veszélyesek? Igen. Érdekelte? Nem. Azt mondta,
"legyőzte a kíváncsiság". Elvitték egy kísértetházba is (a Waverly
Hills Szanatóriumba), ahol ahelyett, hogy sikoltozott volna, nevetett a
rémisztgető színészeken, sőt, meg is ijesztette az egyik szörnyet, amikor
kíváncsiságból megfogta a maszkját.
S.M. esete bizonyítja, hogy a morbid
kíváncsiság az alapállapotunk. A félelem (az amygdala) az, ami visszatart
minket.
Amikor biztonságban érezzük magunkat
(vagy ha nincs amygdalánk), a kíváncsiság átveszi az irányítást.
Ezért imádjuk a horrorfilmeket. A
mozi sötétje és a kényelmes szék "kikapcsolja" (vagy legalábbis
lecsendesíti) a valós veszélyérzetet, így szabadjára engedhetjük belső S.M.-ünket,
és élvezettel vizsgálhatjuk a borzalmakat. Ez a biztonságos borzongás birodalma.
Szóval, mit tanultunk?
Hogy a morbid kíváncsiság nem
betegség. Nem vagy "elfajzott őrült", ha megnézed a Fűrész-t,
és nem vagy "beteg", ha érdekelnek a balesetek. Épp
ellenkezőleg: egy jól funkcionáló, evolúciósan csiszolt túlélőgép vagy.
A világ veszélyes hely. Mindig is az
volt. Az őseinknek oroszlánokkal és ellenséges törzsekkel kellett megküzdeniük.
Nekünk ma már "csak" a főnökünkkel, a klímaváltozással és a
szorongással kell szembenéznünk (bár néha az oroszlán egyszerűbbnek tűnik).
A morbid kíváncsiság a mi titkos fegyverünk. Lehetőséget ad
arra, hogy szembenézzünk a legrosszabb forgatókönyvekkel, hogy gyakoroljuk a
félelmet, hogy megértsük a sötétséget – mindezt biztonságos távolságból.
Ez egyfajta érzelmi edzőterem.
Amikor horrorfilmet nézel, nemcsak szórakozol, hanem edzed az ellenálló
képességedet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése