A modern élet sokszor egy végtelenül igazságtalan küzdőtérnek tűnik. Legyen szó az üzleti életről, a karrierépítésről vagy éppen a személyes pénzügyeinkről, gyakran érezzük úgy, hogy a "nagyok" – a gazdagabb vállalatok, a jobb kapcsolatokkal rendelkező kollégák vagy a tehetősebb rétegek – behozhatatlan előnnyel indulnak. Ha csak a hagyományos játékszabályokat követjük, és ugyanazt próbáljuk csinálni, mint ők, csak kevesebb erőforrásból, szinte garantált a kudarc.
Pontosan ez a helyzet állt fenn az amerikai profi baseballban (MLB) is a 2000-es évek elején. Talán sokan emlékeznek még arra, amikor a fociban a gazdag csapatok a legjobbakat igyekeztek egy csapatba gyúrni, több de inkább kevesebb sikerrel. A profi sport ligák nagy részében a gazdag csapatok megengedhették maguknak, hogy csillagászati összegekért megvegyék a világ legjobb játékosait, míg a szegényebb csapatoknak csak a "maradék" jutott.
A logika egyszerű volt: aki gazdag, az nyer, aki szegény, az veszít.
Ezt az évezredes paradigmát törte meg az Oakland Athleticsnevű, szűkös költségvetésű kaliforniai baseball csapat, amikor kifejlesztett egy forradalmi stratégiát, amelyet a világ ma "Moneyball" néven ismer. A Moneyball nem csupán egy sporttörténeti érdekesség, és nem is csak egy sikeres könyv vagy a Brad Pitt főszereplésével készült hollywoodi film cselekménye. Sokkal több annál: egy tudományos, adatalapú gondolkodásmód, amely megmutatja, hogyan győzheti le a "kicsi" a "nagyot" egy komplex, egyenlőtlen rendszerben.
A hagyományos szabályok felrúgása
Hogyan működik a baseball (laikus szemmel)? Ahhoz, hogy megértsük a forradalmat, érdemes röviden tisztázni, mi volt a probléma a baseballban. A játék lényege leegyszerűsítve az, hogy az ütőjátékosnak el kell találnia a felé dobott labdát, és végig kell futnia a bázisokon, hogy pontot (futást) szerezzen. Ha az ütőjátékos nem találja el a jó dobásokat, kiesik. A baseball világában az "igazi sztár" évtizedeken át az volt, aki látványosan, nagy erővel, messzire ütötte a labdát, vagy akinek nagyon magas volt az úgynevezett "ütőátlaga" – ami azt mutatta meg, hogy milyen sűrűn sikerül érvényes ütést produkálnia.
A csapatok játékosmegfigyelői a saját megérzéseikre, a játékosok fizikumára, testalkatára és a fenti látványos statisztikákra hagyatkozva választottak játékosokat. Az ilyen, hagyományosan "jó" játékosok viszont rendkívül drágák voltak. Az Oakland A's csapatának egyszerűen nem volt pénze rájuk.
Az új paradigma: A változás Sandy Aldersonnal kezdődött, aki 1983-ban lett a csapat általános igazgatója. Alderson egykori tengerészgyalogos volt, akinek semmilyen hagyományos baseball háttere nem volt. Mivel nem kötötték a sportág évszázados, dogmatikus szabályai, teljesen új szemmel tudott ránézni a játékra. Alderson számára a baseball nem hősies küzdelem volt, hanem egy gyár, amelynek a futószalagján a játékosok haladnak végig a bázisokon a pontszerzés felé.
Alderson és későbbi utódja, a legendás Billy Beane rájöttek a baseball legnagyobb statisztikai tévedésére: a csapatok brutálisan túlértékelték az ütőátlagot (a látványos ütéseket), és teljesen alulértékelték a "bázisra jutási mutatót".
A sétálás vizuálisan unalmas. A közönség nem őrjöng, a tévék nem ismétlik vissza. Emiatt a hagyományos csapatok nem akartak fizetni érte. Beane és csapata azonban felismerték, hogy a pontszerzés szempontjából egy séta pontosan ugyanannyit ér, mint egy átlagos ütés: az ember feljut a bázisra, és nem esik ki.
A másodlagos hatások zsenialitása A bázisra jutási mutatónak – mint minden zseniális, egyszerű határszabálynak (boundary rule) – elképesztő másod- és harmadlagos hatásai is voltak. A magas mutatóval rendelkező játékosok ugyanis rendkívül fegyelmezettek és türelmesek. Mivel kivárják a jó dobásokat, a dobó játékosoknak sokkal több labdát kell dobniuk nekik, amitől a dobók (akik az ellenfél legfontosabb védői) gyorsabban elfáradnak. Ráadásul, amíg az atletikus gyorsaság vagy a nyers erő az életkor előrehaladtával drasztikusan kopik, a fegyelmezett "szem" és a türelem idős korban is megmarad.
Az Oakland A's tehát elkezdte felvásárolni azokat a "sánta kutyákat", az idősebb, elhízottabb, sérülésből felépülő, vagy fura dobó/ütő stílussal rendelkező játékosokat, akiknek magas volt a bázisra jutási mutatójuk. Ők a piacon aprópénzért voltak elérhetők, mert a hagyományos megfigyelők unalmasnak tartották őket.
A kísérlet eredménye történelmi siker lett. A legszegényebb csapatok közé tartozó Oakland 2002-ben megnyerte a divízióját, és egy az Amerikai Ligában rekordnak számító, zsinórban 20 meccses győzelmi sorozatot produkált. Beane megmutatta a világnak, hogy a gazdagok játéka meghekkelhető.
A Moneyball bukása – Mi történik, ha mindenki rájön a titkodra?
Most engem az érdekelt, amiről a film nem beszélt, hogy mi történt utána? Ahogy minden zseniális innováció a kapitalizmusban, a Moneyball sem maradhatott sokáig titokban. 2003-ban Michael Lewis megírta a stratégia hátterét a híres Moneyball című könyvében (amelyből a film is készült). A titok napvilágot látott, és ez okozta az A's vesztét,.
Az egy dolog, ha egy szegény csapat megtalál egy piaci rést. De mi történik akkor, ha egy olyan kőgazdag csapat, mint a Boston Red Sox, olvassa el a könyvet, és magáévá teszi a szabályokat?
A Red Sox pontosan ezt tette: átvették a Moneyball statisztikai elveit, és mivel nekik hatalmas pénzügyi forrásaik voltak, nemcsak a diszkontáras, magas bázisra jutási mutatójú játékosokat vették meg, hanem a drága sztárokat is, akik emellett a mutató mellett még erősek is voltak. Ennek eredményeként a Boston 2004-ben, 1918 óta először, megnyerte a World Seriest.
Mivel az egyszerű szabályok nagyon könnyen másolhatók, az egykor zseniális stratégia beépült a mindennapokba. Az Oakland A's elvesztette a versenyelőnyét. 2007-re a "Hamupipőke-történet" véget ért: a csapat ismét lejtmenetbe került, és több meccset veszített el, mint amennyit megnyert. A Moneyball – az eredeti formájában – megbukott.
Moneyball 2.0
A legtöbb szervezet és ember egy ilyen ponton kétségbeesne, vagy makacsul ragaszkodna az egykor bevált (de már nem működő) szabályaihoz – ahogyan Robert Scott is tette, amikor az 1911-es antarktiszi expedícióján nem volt hajlandó változtatni a brit haditengerészet elavult, bürokratikus és "férfias", kutyák helyett embereket igavonóként használó szabályain, ami végül az ő és csapata halálát okozta.
Az Oakland azonban tudta: egy folyamatosan változó, komplex világban nem szabad megállni. Itt lépett a színre Farhan Zaidi.
Farhan Zaidi 2009-ben csatlakozott a csapathoz, és 2014-ben már az általános igazgató asszisztense volt. Zaidi profilja finoman szólva is szokatlan volt a profi baseball világában: a Fülöp-szigeteken nőtt fel, kanadai állampolgár, muszlim vallású, és – ami a legfontosabb – doktori (PhD) fokozata van viselkedési közgazdaságtanból.
Amikor a Moneyball szabályait mindenki lemásolta, Beane és Zaidi rájöttek, hogy teljesen újra kell írniuk a csapat szabályait. Olyan brutális lépéseket tettek, mint a veteránok elcserélése ismeretlen alsóbb ligás játékosokra, a menedzser kirúgása, és még az eredeti Moneyball legfőbb szabályát is felrúgták: elkezdtek figyelni a játékosok nyers fizikai adottságaira (futás, dobóerő), amelyeket korábban szándékosan mellőztek.
A radikális átalakítás kezdetben visszaeséssel járt – a rajongók és a szakértők már leírták őket –, de Zaidi viselkedési közgazdaságtani szemlélete megváltoztatta a klubot. Innentől kezdve a baseballcsapatra nem sportklubként, hanem egy pénzügyi piacként tekintettek, amely tele van "arbitrázs" (kockázatmentes profitszerzési) lehetőségekkel.
A csapat két teljesen új, zseniális, de pofonegyszerű szabályt vezetett be az újabb felemelkedéshez:
Hogyan csináljunk két fél emberből egy sztárt? Az egyik legérdekesebb felismerés az úgynevezett "splits" (megosztottság) fogalmára épült. A baseballban vannak játékosok, akik rendkívül jól ütnek a balkezes dobók ellen, de csapnivalóan teljesítenek a jobb kezesekkel szemben (vagy fordítva). Ezeket a játékosokat a piac nagyon alulértékelte, mert önmagukban – mivel minden meccsen játszaniuk kellene – gyenge, kiszámíthatatlan teljesítményt nyújtanak. A sztárok, akikért a gazdag csapatok dollártízmilliókat fizettek, ezzel szemben univerzálisak: bárki ellen jól ütnek.
Az Oakland új "hogyan csináld" (how-to) szabálya a platooning volt: vásárolj két nagyon olcsó, végletesen megosztott statisztikájú (split) játékost, és játssz velük felváltva (platoon)!. Amikor balkezes a dobó, tedd be az egyiket; amikor jobbkezes, cseréld be a másikat. Például a 2012-es szezonban Nate Freiman jól ütött a balkezesek ellen, míg Brandon Moss a jobbkezesek ellen volt erős. Önmagukban átlag alattiak voltak, de együtt, folyamatosan cserélgetve őket a posztjukon, egy olcsó, all-star csúcs szuper játékost alkottak. Ezen túlmenően a stratégia megóvta a játékosokat a sérülésektől a 162 meccses hosszú szezonban (hiszen nem játszottak folyamatosan), motiváltan tartotta az egész keretet, és rugalmasságot biztosított. Eredmény? Az A's 2012-ben újra megnyerte a divízióját a sztárokkal teletűzdelt riválisai előtt, és az egész ligában ők szerezték a legtöbb pontot,.
A "Fly-ball" stratégia Az A's tudta, hogy a riválisok ezt a trükköt is hamar másolni fogják, így nem állhattak meg. 2013-ban egy újabb szabályt vezettek be: elkezdték kifejezetten a "fly-ball", azaz a labdát magasan a levegőbe (a mezőnyjátékosok felett) ütő játékosokat keresni a megszokott "ground-ball" (lapos, földön pattanó labdákat ütő) játékosok helyett. Miért? Mert a rivális csapatok épp akkoriban kezdtek rengeteg pénzt fizetni a ground-ball (földön pattogós) dobójátékosokért. Ha az ellenfelek olyan dobókat vesznek, akik a föld felé kényszerítik a labdát, akkor neked olyan ütőkre van szükséged, akik pont ezeket a labdákat tudják alulról megemelni és a magasba ütni. A magasan szálló labdák ráadásul gyakrabban eredményeznek haza futást. A stratégia ismét működött: 2013-ban az Oakland zsinórban másodszor nyerte meg a divíziót, miközben övék volt az egyik legkisebb bérkeret a ligában.
Az Oakland A's legfontosabb és legújabb szabálya tehát ez lett: Soha ne ülj egy helyben! Ahogy Tim Kawakami újságíró megjegyezte róluk: "Nem fognak egy helyben ülni, mert nem tudnak egy helyben ülni, és ez teszi őket az 'egy helyben nem ülés' szakértőivé".
Hogyan alkalmazzuk a Moneyballt az életünkben?
Bár valószínűleg kevesen vezetünk profi baseballcsapatot, a Moneyball története egy univerzális túlélési kézikönyv a 21. századi ember számára, az életünk éppoly komplex rendszer, mint az üzleti világ vagy az ökoszisztéma,. A siker titka nem a tökéletes, bonyolult tervezés, hanem néhány gondosan megválasztott, majd az élethelyzethez igazított egyszerű szabály alkalmazása.
1. Keresd meg a saját "bázisra jutási mutatódat" A legtöbb ember ott rontja el a karriertervezését vagy a személyes céljai megvalósítását, hogy a "látványos ütéseket" (batting average) kergeti. Olyan presztízs-diplomákat, hangzatos pozícióneveket vagy státuszszimbólumokat hajszolunk, amelyeket mindenki más is akar, ezért óriási a verseny és a túlárazottság. Ehelyett fel kell tennünk a kérdést: Mi az az alulértékelt készség vagy tulajdonság, ami valóban eredményt hoz a szakmámban, de mások unalmasnak tartják?
Gyakorlati tipp: Ha például programozó vagy, a legújabb kódolási nyelv (a látványos ütés) megtanulása mellett lehet, hogy a megbízható dokumentációírás, a türelmes tesztelés vagy a kiváló ügyfél-kommunikáció (a bázisra jutás) az a tulajdonság, ami a legértékesebbé tesz a céged számára. Az üzletben, az innovációban és az életben mindig azokat a rejtett "szűk keresztmetszeteket" (bottlenecks) kell megtalálni és egyszerű szabályokkal javítani, amelyeket mások figyelmen kívül hagynak.
2. Alkalmazd az "Arbitrázs" logikát a hiányosságaidra A társadalom azt sulykolja belénk, hogy legyünk tökéletes "univerzális sztárok": legyünk kiválóak a prezentálásban, a táblázatkezelésben, legyünk fittek, jó szülők és kreatív zsenik egy időben. A valóság az, hogy ez fárasztó és sokszor lehetetlen. Emlékezzünk az A's "platooning" taktikájára, ahol két félemberből csináltak egy szupersztárt.
Gyakorlati tipp: Ne próbáld meg minden gyengeségedet erősséggé fejleszteni, ha az túl sok energiát emészt fel. Keresd meg a saját "osztott statisztikádat" (split)! Ha te zseniális vagy a kreatív ötletelésben, de pocsék vagy a megvalósításban és a határidők tartásában, ne próbáld magad erőszakkal adminisztrátorrá képezni. Ehelyett keress egy kollégát, üzlettársat vagy párt, aki épp a precíz végrehajtásban erős, de az ötletelésben gyenge. Kombinálva a képességeiteket ("platooning"), a piacon fellelhető legdrágább szupersztárokat is lekörözhetitek, ráadásul mentesültök a kiégés (sérülés) alól.
3. Ha mindenki a földre dob, te üss a magasba! (A Fly-ball szabály) Amikor a piacon vagy a társadalomban mindenki egy irányba megy, a legrosszabb stratégia beállni a sorba. Amikor a riválisok felvásárolták az on-base percentage játékosokat, az A's továbbállt. Amikor mindenki a földre dobó dobókat vette, az A's olyanokat igazolt, akik a magasba ütnek.
Gyakorlati tipp: Ez a klasszikus befektetői bölcsesség ("Vegyél, amikor vér folyik az utcákon" – Nathan Rothschild szabálya) nemcsak a pénzügyekben igaz. Ha egy iparágban hirtelen minden cég a mesterséges intelligenciával próbálja kiváltani a személyes emberi kapcsolatokat, akkor számodra talán pontosan az a nyerő, "fly-ball" stratégia, ha te elkezdesz a minőségi, prémium, offline, személyes ügyfélélményre fókuszálni, mert hirtelen ott alakul ki űr és alulárazottság. Lásd meg az arbitrázs lehetőségeket a tömeg viselkedéssel szemben!
4. Légy kész azonnal eldobni a régi szabályaidat! Ahogy egy kaliforniai kertész, Emily példája mutatja: amikor a kaliforniai aszály tartóssá vált, nem elég, ha csak kevesebbet locsoljuk a vízigényes angol pázsitot, vagy egy-két kaktuszt ültetünk. Alapjaiban kell újraalkotni a kert vízióját: felismerni, hogy a mediterrán éghajlaton az ősz és a tél a növekedés, míg a forró nyár a növények alvó (dormanciás) állapota, és teljesen új szabályokat alkotni (pl. sose locsolj nyáron, mert megfullad a gyökér!). Ugyanez igaz az életünkre is. Ha elveszíted a munkádat, egy új iparágba lépsz át, vagy családot alapítasz, a régi (bár egykor sikeres) szabályaid mérgezővé válhatnak.
Gyakorlati tipp: Ne légy olyan, mint az Antarktiszon elpusztult Robert Scott, aki egy szárazföldi sarki expedíción is az angol haditengerészet merev tengeri szabályait és dicsőséges "szenvedéskultuszát" próbálta ráerőltetni az embereire. Tanuld meg a megállási szabályokat (stopping rules) alkalmazni. Vágd el a veszteségeidet időben, engedd el az egódat, vizsgáld meg alaposan az új helyzetet, és azonnal válts át az új játékszabályokra. A félig-meddig végrehajtott, lassú változás mindig kudarcot szül.
5. Építs be kísérletezést a mindennapjaidba Az innovációk gyakran véletlenekből vagy új kontextusok kipróbálásából születnek. Ahogy a rovarok megfigyelése is rámutat: a tökéletes cél megtalálásához mindig be kell iktatni véletlenszerű "irracionális" mozgásokat, hogy ne ragadjunk be egy lokális, hamis csúcson. A Netflix is így írta újra a televíziózás szabályait a Kártyavár (House of Cards) című sorozattal: nem követték a hagyományos kísérleti epizódok szabályait, hanem egyből berendeltek két évadot, bevontak egy hollywoodi filmrendezőt (David Finchert), és egyszerre tették elérhetővé az egész évadot. Megszegték a korlátozó szabályokat, és ezzel letarolták a piacot.
Gyakorlati tipp: Akármennyire sikeresek a jelenlegi szabályaid, rendszeresen vonj be új ingereket az életedbe. Ha mindig ugyanazokban a körökben mozogsz, próbálj ki olyasmit, ami látszólag irracionális vagy időrabló: menj el egy számodra teljesen idegen iparág konferenciájára, olvass olyan tudományterületekről, amikhez nem értesz. Ezek a "véletlenszerű elmozdulások" segítenek meglátni a rendszert kívülről, és olyan új ötleteket, "arbitrázs lehetőségeket" hozhatnak, amelyeket a szakmád csőlátású mesterei sosem vennének észre.
A világ nem igazságos, de megnyerhető. A Moneyball filozófiája, amely az Oakland A's baseballcsapatától indult hódító útjára, azt tanítja nekünk, hogy ha hátrányból indulunk egy komplex környezetben, az intelligencia, az adatokra való támaszkodás és a dogmák elvetése felülírhatja a pénzt és a nyers erőt.
Amikor a rendszer változik, vagy amikor a riválisok lemásolják a sikeredet, nem adhatod fel, és nem dőlhetsz hátra a babérjaidon. Fel kell ismerned, hogy te nem a múltad és nem is a régi dicsőséged vagy. Azok az egyének és vállalatok (mint a Netflix vagy az állandóan megújuló A's) élik túl és uralják a komplexitást, akik hajlandóak felrúgni a saját, jól bevált egyszerű szabályaikat is, hogy újakat alkossanak a folyton változó környezet kihívásaira. Ha elsajátítjuk ezt a folyamatos, analitikus megújulási képességet, nem lesz olyan "költségvetési hátrány" vagy "kékvérű rivális", amely útját állhatná a sikerünknek.
Irodalomjegyzék
Eisenhardt, K. M., & Sull, D. (2015). Simple Rules: How to Thrive in a Complex World. Houghton Mifflin Harcourt.
Lewis, M. (2004). Moneyball: The Art of Winning an Unfair Game. W. W. Norton & Company.
Maclean, N. (1992). Young Men and Fire. University of Chicago Press.
Pe’er, G., et al. (2004). Response to Topography in a Hilltopping Butterfly and Implications for Modeling Nonrandom Dispersal. Animal Behavior, 68(4), 825–839.
Simon, H. A. (1947). Administrative Behavior: A Study of Decision-Making Processes in Administrative Organizations. Macmillan.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése