Ugrás a fő tartalomra

Hol érdemes vadászni?


A vadászterület-módszert eredetileg nagyvállalati felfedezőknek találták ki – de ugyanaz a logika rendet tesz egy karrierdöntésben és egy kkv növekedési kérdésében is. 

Minden ötletelésnek ugyanaz a mérge: túl sok a csábító irány, kevés az idő, a pénz és az energia. Ha mindenbe belekapunk, mindenhol félgőzzel haladunk – ezt hívjuk „innovációs állatkertnek”: sok projekt, mindegyik alulfinanszírozva, egyik sem ér be a célpontba, útközben vannak örökké.

A vadászterület (hunting zone) módszer erre ad választ: néhány körülhatárolt területet jelölünk ki még az igazi ötletelés előtt, amelyen belül szabadon felfedezhetünk. A területet határozzuk meg ahol ötletekre fogunk vadászni. A korlát nem szűkíti a kreativitást, hanem irányt ad neki: „felhatalmazás a felfedezésre” – oda tereli az energiát, ahol tényleg megtérülhet.

A módszer négy lépése dióhéjban: 

(1) térképezd fel a tereped – mi változik körülötted, és mihez értesz; 

(2) mérd fel az esélyeket – a nagy trendek, a kereslet, a verseny és a saját adottságaid alapján; 

(3) szűrj szempontokkal – van-e előnyöd a győzelemhez, van-e valódi igény, elég nagy-e a tét, illeszkedik-e a céljaidhoz, és van-e, aki elkötelezetten viszi; 

(4) válassz legfeljebb hármat, a többit tedd várólistára. 


A kiválasztott zóna nem végleges döntés, hanem inkább munkahipotézis: ha a felfedezés mást mutat, kilépsz és váltasz.

Ez pedig messze túlmutat az üzleten. Bármilyen döntésben, ahol túl sok a lehetőség és kevés az erőforrás, a módszer ugyanazt teszi: a „mindenbe belekapok” káoszt átfordítja „két-három helyen próbálkozom komolyan” fegyelemmé. 

Merre vigyem a karrierem?

Anna 34 éves marketinges, és be van ragadva: tíz irány csábítja egyszerre: UX-design, adatelemzés, AI-promptolás, projektmenedzsment, saját vállalkozás, külföld, HR, értékesítés… Minden héten más kurzust kezd el, és egyiket sem fejezi be. Ez a tankönyvi „innovációs állatkert” – csak egy ember fejében.

A térkép. Két tengelyt rajzol fel: mi változik körülötte, és mihez ért már. A trend oldalán az AI átírja a marketinget, és felértékelődik az adat és a kreatív metszete. A saját oldalán erős a szövegírásban, van vizuális érzéke, és szeret emberekkel bánni. Ebből egy hosszú lista jön: tartalommarketing, UX, marketingadat, HR, saját ügynökség, külföldi állás.

A szűrés. Itt jut szerephez a módszer legfontosabb kérdése: hol van már előnyöm, hogy gyorsabban érjek célba? Ez kiejti a tiszta adatmérnök-irányt (szinte nulláról kezdené), és kiejti a pusztán hobbiszintű ötleteket is (nincs mögöttük elég nagy tét vagy fizető kereslet). Ami marad, az a meglévő marketinges tudására épül, és a trend hátszélében van.

A két vadászterület. Anna kettőt választ: (1) AI-vezérelt tartalommarketing – a meglévő erősségére épül, és éppen most robban a kereslet; (2) marketingadat és analitika, a kreatív oldalhoz kötve – szomszédos terület, amely ráépül arra, amit már tud. A külföld, a HR és a saját cég várólistára kerül – nem halott ötletek, csak most nem azokat vadássza.


Az első lépés. Nem iratkozik be egy kétéves képzésre. Ehelyett négy hétre „felhatalmazza magát a felfedezésre”: egyetlen valódi projekten – a jelenlegi munkahelyén vagy egy ismerősnek – kipróbálja az AI-tartalom irányt, és két dolgot figyel: feldobja-e, és van-e, aki fizetne érte. Ha igen, mélyít. Ha nem, jön a másik zóna. A két zóna korlátja nem börtön – ettől indul végre el.

A mellékprojekt, ami nem szóródik szét

Gábor 41 éves, irodai munka mellett valami sajátba kezdene – részben extra jövedelemért, részben értelmes munkáért. A gond megint a bőség: podcast, fa játékok, online kurzus, lakáskiadás, Etsy-bolt, YouTube-csatorna, tőzsde. Ha mind a hétbe belevág, fél év múlva hét félkész, elhagyott projektje lesz.

A térkép és a szűrés. Gábor felteszi a kulcskérdést: mihez van eszközöm, ami másnak nincs? A napi munkájából ért a pénzügyekhez, van egy kis asztalos műhely a garázsban, és szeret tanítani. Ez a három adottság azonnal rostál: a lakáskiadás kiesik (nincs második ingatlana – nincs hozzá eszköze), a YouTube-sztárság is (túlzsúfolt, és nincs rá különös adottsága). Ami marad, az a tudására és a műhelyére épül.


A két vadászterület. Gábor kettőt jelöl ki: (1) egy fizetős online mikrokurzus a szakterületéről – a tudására épül, és olcsón tesztelhető; (2) egyedi, személyre szabott fa ajándéktárgyak kis szériában – a műhelyére épül, és a prémium irány (nem tömegtermék) elkerüli az árversenyt. A podcast, az Etsy-tömegbolt és a tőzsde várólistára kerül.

Az első lépés. Gábor nem bérel stúdiót és nem forgat húsz óra tananyagot vaktában. A kurzushoz tart egyetlen 90 perces, fizetős élő webinárt egy szűk körnek; ha megtelik és a visszajelzés jó, lesz belőle teljes kurzus. A fa termékhez megcsinál tíz darabot, és egy helyi vásáron meg online kipróbálja. Mindkettő olcsó, gyors és visszafordítható – ez a „bukj korán, bukj olcsón” hétköznapi változata. A lényeg ugyanaz, mint Annánál: nem hét projekt félgőzzel, hanem kettő komolyan.

A kézműves pékség, amely kinőtte a pultot

Egy vidéki kézműves pékség a hagyományos pékárun évek óta csak vánszorogva nő, és erős árversenyben áll a láncokkal. A tulajdonos tudja, hogy a magüzletet karban kell tartani, de új növekedést is keres – anélkül, hogy szétszórná a kicsi csapatát.

A térkép. Egy délutáni workshopon – a sütőkkel, az értékesítővel és néhány törzsvásárlóval – felrajzolják, mi változik:

egészségtudatosság,

a helyi és kézműves eredet felértékelődése,

és mihez értenek (kézműves sütés, recepttudás, helyi alapanyag-kapcsolatok).

A szűrés. A szempontok gyorsan szétválnak. A gluténmentes vonzó trend, de külön technológiát és tanúsítást kíván, amihez nincs eszköze – és zsúfolt is. A saját kávézó nagy tőke és más szakma. Ami marad, ott van előnyük, kézműves minőség, helyi kapcsolatok, van valódi igény, a környékbeli éttermeknek nincs megbízható kézműves beszállítójuk, és van elkötelezett felfedező is: a tulajdonos lánya, aki a márkát vinné.

A két vadászterület. (1) Helyi-beszállítás – helyi éttermek, kávézók és hotelek kézműves pékáruval: szomszédos piac, amely a meglévő tudásra épül. (2) Prémium helyi márka ajándékdobozzal és csomagküldéssel – magasabb árrés, amely a helyi eredetre épít és elkerüli az árversenyt. A gluténmentes és a kávézó várólistára kerül. 

Az első lépés. Nem épül új üzem. Két hét alatt a lány bekopog öt helyi étterembe egy kézműves kenyérmintával, olcsó teszt: van-e fizető kereslet, és milyen áron, és készít ötven ajándékdobozt egy célzott online hirdetéssel. 

A könyvelőiroda, amelyet szorít az AI

Egy nyolc-tíz fős könyvelőiroda két irányból is nyomás alatt van: árverseny lefelé, és az automatizálás, amely a rutinmunka,könyvelés, bérszámfejtés, adatszolgáltatás, egyre nagyobb részét elviszi. A tulajdonos érzi, hogy feljebb kell lépnie az értékláncban, mielőtt a magüzletet elolvasztja az AI.

A térkép és az esélyek. Mi változik: az AI automatizálja a rutint, a cégek valós idejű pénzügyi rálátást és döntéstámogatást akarnak, nő a „virtuális pénzügyi igazgató” iránti kereslet, és terjednek a vertikum-specifikus szoftverek. Mihez ért az iroda: mély adó- és pénzügyi szaktudás, erős ügyfélbizalom, és konkrét iparismeret. 

A lista: AI-támogatott rutinkönyvelés, virtuális CFO / pénzügyi tanácsadás, saját szoftvertermék egy vertikumnak, általános adótanácsadás.

A szűrés. A „mindent olcsóbban” útja egyenesen az árversenybe vezet – azt a játékot nem lehet megnyerni. A saját szoftvertermék nagy fejlesztési tőkét és más szakmai képességet kíván, ami nincs meg. Ahol viszont van előny: szaktudás + bizalom + iparismeret, és valódi igény : a kisvállalkozók nem értik a saját számaikat, és döntéstámogatást akarnak, ott nagy a tét is: a virtuális CFO díja a könyvelési díj többszöröse lehet.

A két vadászterület. (1) Virtuális CFO egy szűk vertikumnak: havi pénzügyi döntéstámogatás, előrejelzés, árazási és készletjavaslat – feljebb lépés az értékláncban, magasabb árréssel és ragadós ügyfélkapcsolattal. (2) AI-támogatott rutinkönyvelés ugyanannak a vertikumnak: nem olcsóbb versenyzés, hanem „ugyanaz gyorsabban, többletértékkel” – és épp ez szabadít fel időt az első zónára. A saját szoftver és az általános adótanácsadás várólistára kerül.


Az első lépés. Az iroda nem vesz fel három új embert és nem épít szoftvert. Kiválaszt három meglévő webshop-ügyfelet, és egy hónapon át kedvezményesen ad nekik egy havi „pénzügyi áttekintő + 30 perc döntési beszélgetés” csomagot – ez a virtuális CFO olcsó, gyors prototípusa. Ha az ügyfelek a próbaidő után rendesen fizetnének érte, akkor van zóna; ha nem, az is tanulság, és mehet a következő ötlet a várólistáról.

A közös minta

Mind az öt eset ugyanazt a négy lépést járta végig, és ugyanoda érkezett: két-három körülhatárolt zónához, amelyeket ugyanazok a szempontok választottak ki,

  1. hol van már előnyöm, 

  2. van-e valódi igény, 

  3. elég nagy-e a tét, 

  4. illeszkedik-e a céljaimhoz , 

és mindegyik egy olcsó első teszttel indult.

Három tanulság közös mind az ötben. Az első: a korlát felszabadít. Két-három zóna többet mozdul, mint tíz párhuzamos ötlet, amelyekből egyik sem ér be. 

A második: a saját előny a legjobb szűrő. Ott vadássz, ahol már van valamid – képesség, vevő, bizalom, eszköz –, mert onnan gyorsabban érsz célba, mint aki a nulláról indul. 

A harmadik: a zóna hipotézis, nem fogadalom. Olcsón tesztelsz, és ha nem jön be, kilépsz – a várólista ott vár.



Legyen szó egy karrierről, egy mellékprojektről vagy egy cég következő évtizedéről, a kérdés ugyanaz. Nem az, hogy mit tehetnék? – mert arra végtelen a válasz –, hanem hogy hol érdemes vadászni? – mert arra már csak egy maréknyi választ tudsz adni.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mi segít valójában a falon? A mászásban használt táplálék kiegészítők valós hatása

Egy mászó áll a projektje alatt, és mielőtt valami nagyon ősi dologba kezdene, előtte valami nagyon modernet csinál. Megigazítja a tape-et az ujjain, lekeféli az első fogást, fejben végigfuttatja a mozgás szekvenciát, iszik egy kortyot a shakerből, jobb esetben a vízből, ritkábban lenyel egy kapszulát, gyakrabban megissza a kávéját, aztán fellép a falra.  Ma ez már teljesen ismerős jelenet sokak számára. Kívülről a mászás még mindig a szikáról, a bőrünkről, a gravitációról, a félelemről és az emberi test elképesztő finom mozgásáról szól.  De erre a régi drámára ráépült egy újabb, pici réteg: porok, kivonatok, aminosavak, stimulánsok, regenerációs formulák, és egy egész iparág, amely ugyanazt az ígéretet ismétli, mint több más sportnágnál már sikeresen megtette: egy kicsivel erősebb, állóképesebb, fókuszáltabb, kevésbé fáradó mászóvá válhatsz, ha….  Az első probléma az, hogy a mászás nem különösebben engedelmes sportág, amikor ezt az ígéretet tudományosan komolyan próbálju...

Hogyan rak össze ma egy mászó saját edzéstervet AI-jal, YouTube-bal és józan kritikával?

A saját edzésterv ma már nem úgy születik, hogy az ember leül egy papírral, elővesz két régi magazin cikket, és ösztönből, memóriából leírja: „hétfőn ujjerő, szerdán állóképesség”. Legalábbis nem feltétlenül így kellene.  A mai világban egy edzésterv inkább hasonlít egy kis kutatási projektre, ami forráskutatásból, célokból, elemzésekből és kísérletekből áll. Főleg akkor, ha az ember nem általánosságban akar „jobban edzeni”, hanem pontos, konkrét célja van ezzel: például 50 évesen, 30 év mászó múlttal, sziklamászáshoz fejleszteni az ujjerőt . Én is így indultam el, nem azzal kezdtem, hogy kerestem egy látványos YouTube-videót, amely megígéri, hogy „30 nap alatt brutális ujjerőd lesz”. Nincs is ilyen. Először a célt tisztáztam, nem általános kondíciót akartam növelni, nem több húzódzkodást, nem testépítő alkarokat.  A kérdés az volt: milyen ujj- és fogáserő-fejlesztésnek van értelme sziklamászásban, az én életkoromban, az én edzés múltammal, az én sérülés kockázatommal? Ez már ...

A modern munka, túlmunka világa és út egy ősi, élhetőbb világ felé

  A "munka" szavunknak több különböző jelentése létezik. Az egyik fáradtságot jelenthet, ami kellemetlen tevékenységgel járhat együtt.   Vagy jelenthet bármilyen más tevékenységet, amely valami hasznosat ér el, függetlenül attól, hogy a tevékenység kellemes-e vagy sem. Mindkét jelentésre ugyanazt a szót használjuk, mert kulturális szempontból a két jelentés gyakran átfedi egymást. Jelentős mértékben úgy tekintünk az életre, mint egy kellemetlen munkára, ami szükséges a kívánatos céljaink elérése érdekében. Keményen dolgozunk az iskolában, hogy oktatást (vagy diplomát) szerezzünk; fáradozunk egy munkahelyen, hogy pénzt szerezünk, és akár edzőteremben is fáradozhatunk (edzhet), hogy jobb izomtónust érjünk el.   Néha élvezzük a munkát az iskolában, a munkahelyünkön vagy az edzőteremben – és szerencsésnek tartjuk magunkat, amikor ezt tesszük –, de a domináns mentális definíciónk szerint a munka fáradságos , amit csak azért csinálunk, mert muszáj, vagy mert meghozz...