Innováció a gyakorlatban

  Miért ritkán az a hiány, aminek elsőre látszik – és mit kezdjen ezzel egy KKV-vezető? Kata harmadszor hívja az anyját, és a telefon harmadszor csörög ki. Irén néni 81 éves, egyedül él egy zalai faluban, kétszázharminc kilométerre. Tavaly télen elcsúszott a jeges udvaron, és csak délután derült ki, hogy órák óta nem tud felállni. Azóta minden fel nem vett hívás egy kis pánikroham. A család mindent kipróbált, ami ilyenkor eszébe jut az embernek. Okostelefont vettek, az két hét múlva a fiókba került. Vészjelző nyakláncot ajánlottak, Irén néni kijelentette, hogy ő nem beteg, és nem hord csipogót. Kata bátyja már egy 180 ezer forintos okosotthon-rendszert nézett ki mozgásérzékelőkkel. A megoldás végül egy fillérbe sem került. Irén néni minden reggel a hétórás hírek után megnyomja a régi, nagy gombos telefonján az egyes gyorshívót, kicsöngeti kétszer, és leteszi. Ha kilencig nem jön a csörgés, Kata telefonál. Ha fél tízig nem veszi fel, a szomszéd Marika átmegy, és megnézi, fel van-e h...

2002-ben Brazíliában mindennaposak voltak az áramkimaradások, az országot energiaválság sújtotta, és a korlátozások idején a gyárak gyakran kaptak áramot, a lakónegyedek viszont nem. Uberabában élt egy Alfredo Moser nevű autószerelő, akinél ilyenkor nappal is sötét volt. Moser megoldása a problémájára ma is szinte zavarbaejtően egyszerű, fogott egy kétliteres, átlátszó PET-palackot, megtöltötte vízzel, beletett két kupaknyi hipót, hogy a víz ne zöldüljön be, majd a palackot egy tetőbe fúrt lyukba illesztette úgy, hogy a fele kilógjon a Napra, a másik fele pedig a helyiségbe. A víz megtöri, és szinte minden irányba szétszórja a beeső fényt. Napos időben egy ilyen palack nagyjából egy 40–60 wattos izzónak megfelelő világosságot ad. Áram nélkül, szinte ingyen. A találmány nem maradt Uberabában, 2011-ben Illac Diaz és a MyShelter Alapítvány Liter of Light , vagyis „Egy liter fény” néven programot épített rá a Fülöp-szigeteki nyomornegyedek hullámlemez tetős házaiban. Egy palacklámpa beszer...